Egy kormányváltás kevés, részvételi demokráciát! - második menet
2013.03.18. 05:47
Ősszel még egyáltalán nem arattak sikert az éppen egymásra találó Millát és Bajnait, illetve közönségüket figyelmeztető üzeneteink az ellenzéki sajtó körében. Most már igen. Mi változott?
Október 23-án két transzparenssel kommentáltuk a Milla és a Bajnai Gordon nevével fémjelzett formáció egymásra találását. Így hangsúlyoztuk, hogy nem lenne szabad elszalasztani a civil politizálás megerősödése által a magyar demokrácia megújítására, illetve kiteljesedésére kínálkozó történelmi lehetőséget a 2010 előtti állapotokhoz való visszatéréssel. Akkor sajnálattal vettük tudomásul, hogy a volt miniszterelnök által elmondott korszakváltást vizionáló, hangzatos beszéd ellenére az ellenzéki sajtó nem kívánta megmutatni ezeket az üzeneteket, miközben kormánypárti médiumoknál láthatóak voltak. Valószínűleg nem hiányzott a kellemetlenkedésünk, vagy egyszerűen csak az üzenetek nem illettek a képbe, nem vitték át az ingerküszöböt.
Most - a Milla tegnapi rendezvényén - újra bevetettük ezeket, és ezúttal ellenzéki sajtómegjelenések következtek. Mi változott ősz óta? Kiderült, hogy egy "eladható arc" és egy új imázs nem elég a változtatáshoz? Netán a diákok által elindított civil tüntetéshullám, a hallgatói fórumok, spontán vonulások, tér-, híd-, lakás-, egyetem- és pártszékházfoglaló, illetve egyéb tiltakozó akciók eredménye, hogy hírértékűvé váltak a nem egyszerű kormányváltást, hanem részvételi demokráciát és az oligarchák politikai oldalakon átívelő hatalmának felszámolását hirdető üzenetek? Valószínűnek tűnik.
Remélhetőleg ez jel, ami arra utal, hogy már a véleményformálók is el tudják képzelni, hogy változás nem csupán pártpolitika, választási taktikázás és a múltat idéző arcok által lehetséges, sőt talán azt is belátják, hogy immár valódi megújulás is elképzelhető, ami biztosan nem a régi politika világából fog kibontakozni. A tömegben felbukkanó politikusok és pártzászlók fotóit felvonultató galériákban saját üzeneteinkre, illetve azokhoz hasonlókra bukkanni olyan furcsa érzés, ami erre enged következtetni.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: média tüntetés ellenzék sajtószabadság részvétel átrendeződés harmadik pólus
Amikor az "oszd meg és uralkodj" csődöt mond
2013.03.08. 06:33
Miközben a régi, kétpólusú politika által megvezetett emberek szemlátomást el sem tudják képzelni, hogy vannak, sőt egyre többen vannak, akiket már egyik oldal sem képes megvezetni, valójában ez utóbbiak most történelmet írhatnak. Szombaton a nemzeti összefogást meghirdető devizahitel-károsult, és az alaptörvény-módosítás ellen tiltakozó civilek is utcára vonulnak.
Szomorú, hogy sokan még mindig olyan mértékben képtelenek elszakadni a Fidesz-MSZP, nemzeti-kommunista/liberális, hazafi-hazaáruló és a hasonló kettősségek által uralt gondolkozásmódtól, hogy afféle mondatokra és cselekedetekre ragadtatják magukat, mint a tegnapi Fidesz-székházfoglalás többnyire idős ellen-tüntetői, a magát "Békemenetnek" nevező kezdeményezés támogatói.
A régi és az új típusú politizálás tegnapi egymásnak feszülése kristálytisztán megmutatta: sokan még elgondolni is képtelenek a pártok és a hozzájuk kötődő média által mesterségesen szított és fenntartott megosztottság fogalmain túl elhelyezkedő szerveződések, fejlemények létezését, nemhogy értelmezni azt. Az ellentüntetők bekiabálásai alapján az önszerveződésen kívül számukra szinte bármi elképzelhető az egyébként több civil szerveződés aktivistái alkotta pártszékház-foglaló csoportosulás háttere gyanánt: "szemkilövetők", "MSZP-s hazaárulók", "(Gyurcsány és/vagy Bajnai és/vagy Soros) apátok", "Moszkva", "Jeruzsálem", stb. A kormánypárt képviselőinek megnyilatkozásai természetesen ez utóbbi meggyőződéseket igyekeznek erősíteni, hiszen egy (kisebb) világ dőlne romba, ha "kiderülne", hogy a diákmozgalmak mögött a diákok állnak, vagy a Fekete Györgyöt és a művészeti akadémiát sorozatban bosszantó művészeket; hallgatókat és tanárokat sem kellett "küldeni".
Mi, a VDM! aktivistái történetesen személyes ismeretségek révén is tudjuk, hogy a pártszékház-foglalók legalábbis jelentős része egyáltalán nem örülne az "elmúltnyócév" visszatérésének - akárcsak az ellentüntetők -, és általában is elmondható róluk, hogy nem a hagyományos kétpólusú rendszerben gondolkoznak. Persze mondhatnánk akármit, mi is megkapnánk a magunk címkéit...
Szerencsére egyre többen és többen ismerik fel, hogy a pártoskodás, az ideológiai és világnézeti alapú ellentétek kiéleződése mind csupán az "oszd meg és uralkodj" elv termékei, amik kizárólag az összefonódó politikai és gazdasági elit (oligarchák, az 1%) érdekeit szolgálják. Szemmel látható módon Kásler Árpád, a devizahitelesek formálódó összefogásának vezetője és a körülötte kibontakozó mozgalom is fölismerte ezt. Kimondottan üdítő azt látni, hogy egy jellegét tekintve szemlátomást nemzeti érzelmű, "jobboldali hangvételű" kezdeményezés a szekértábor-mentalitást áthidaló józan gesztusokat tesz, mint például a tüntető diákokhoz intézett felhívásában, vagy a 4. alaptörvény-módosítást bíráló megnyilatkozásokkal. "Nincs jobb oldal, vagy bal oldal, egység van!" Mindez persze nem meglepő, miután Kásler a köztévében is kijelentette, hogy a nagypolitika oldalaktól függetlenül "lefeküdt a pénzhatalomnak". Nem meglepő, azonban rendkívül biztató a jövőre nézve, mert arra utal, hogy a régi, kétpólusú rendszer bukása közelebb lehet, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt gondoltuk volna.
Tegnap újabb, egyértelmű jeleit láthattuk annak, hogy a múlt beidegződésein alapuló szekértábor-logika hívei immár értelmezni is képtelenek az elsősorban a fiatalok aktivizmusa által megnyilvánuló jelenségeket, és így jobb híján "démonokat" kergetnek. Holnap, március 9-én pedig két fontos demonstrációra fog sor kerülni Budapest belvárosában: 11 órától a József Nádor téren, a nemzeti összefogást sürgető devizahitel-károsultak, majd 15 órától az Alkotmány utcában, az Alaptörvény 4. módosítása ellen tiltakozók tüntetésére. Mindkettővel kapcsolatban történelmi pillanatokat emlegetnek. Csoportunk tagjai mindkét megmozduláson részt vesznek és olvasóinkat, szimpatizánsainkat is erre buzdítjuk. Ami pedig Londonban tartózkodó társainkat illeti, a délutáni demonstráció időpontjára szimpátiatüntetést szerveznek a magyar nagykövetséghez.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: tüntetés ellenzék megbékélés részvétel átrendeződés harmadik pólus
Egy korábbi bejegyzésben már röviden összegeztük a részvételi demokrácia fogalmát, most azonban egy riportfilmet ajánlanánk a témában, amelyet a Kulturális Kreatívok Net TV stábja készített.
A filmben magyar, szlovák és német kezdeményezések kapcsán szólalnak meg az érintettek és szakértők. Hazai példa gyanánt elsősorban Abáról esik szó, bővebb információ itt található: Az abai modell: a helyi demokrácia fejlesztése, a társadalmi szerződés létrehozása.
Az Abai Társadalmi Szerződés esküjének szövege
"Azokon a településeken, azokban a közösségekben, ahol a tudatosság foka eljutott odáig, hogy rájöttek az emberek, ha a saját kezükbe veszik a saját sorsuknak az irányítását, akkor megoldhatják azokat a problémákat, melyekkel ma a világ és Európa küzd, ezekben a közösségekben az emberek elkezdték a részvételi demokráciának a megvalósítását.
A részvételi demokrácia ugyanis nem egyéb, mint az, hogy mostantól kezdve elhatározom magamban, hogy részt veszek a saját közösségem, a saját sorsomnak az irányításában, részt veszek azokban a döntésekben, amelyek a közösségemet érintik, és nem adom ezt át se egy évre, (...) se négy évre másoknak, akik aztán visszaélve ezzel a felhatalmazással soha nem a közösségnek az érdekében, hanem valamilyen más, magasabb érdek szerint szavaznak, hoznak döntéseket."
Takáts Péter, Kulturális Kreatívok
"Ha a nyilvános kommunikációs fórumokat nézzük, úgy tűnhet, hogy a magyar társadalomban kevés változás indult el. Ez egyáltalán nem így van!
Mehetünk bármelyik településre, vagy bármelyik társadalmi közösségbe, mindenhol azt kezdjük tapasztalni, hogy kinyíltak a szemek, hogy nyílnak a lelkek, hogy a tudatok próbálnak tájékozódni, hogy valami mindenkiben elindul és rengeteg helyi kezdeményezés van.
És mindegy, hogy ez helyi önellátás, hogy ez ökoház építése, hogy ez szeretet-alapú vállalkozás alapítása, hogy részvételi demokrácia-fejlesztés. Rengeteg minden történik. Ez mintegy már előlegezi azt, hogy rövidtávon ezek a szigetszerű kezdeményezések megtalálják egymást, és egymást erősíthetik."
Varga Csaba, egyetemi docens
"Ha visszagondolunk a falra a két Németország között, na hát az igazán hirtelen történt, és nem lehetett azt mondani, hogy ó ez azért történt, mert...
Megtörtént és én azt hiszem, a következő lépés is nagyon megdöbbentő lesz."
Michael von der Lohe, "Omnibusz a Közvetlen Demokráciáért"-projekt
Lemondások, letartóztatások világszerte – a hatalmi rendszer kimondatlan átrendeződése?
2013.02.19. 22:22
Az elmúlt hetekben, hónapokban feltűnően sok magas rangú politikai, pénzügyi, királyi, illetve egyházi hatalmasság mondott le, amennyire tudható önszántából, vagy éppen rejtélyes körülmények között, olykor pedig egyértelműen kényszer hatására. Vannak, akik ellen nyilvánosan vádat emeltek, egyes esetekben letartóztatásokra is sor került. Mindeközben folytatódnak a világ legnagyobb és legbefolyásosabb pénzintézetei körül zajló botrányok, perek és vizsgálatok.
Hogy az alább felsorolt esetek közt van-e összefüggés, azt egyelőre nem tudhatjuk, de puszta számuk is arra enged következtetni, hogy a hatalmi rendszer tektonikus lemezei mozgásba lendültek...
Előzmények:
http://americankabuki.blogspot.hu/p/banker-resignations.html
Sokaknak szemet szúrt a pénzügyi cégek vezető beosztású embereinek tömeges lemondása, nagyjából egy évvel ezelőtt. A fenti oldalon 611 magas rangú bankár 2011 szeptembere és 2012 áprilisa közti lemondásáról található dokumentáció, hivatkozásokkal.
Muppetgate, LIBOR-, pénzmosási botrányok
A 2012-es év során számos, a legnagyobb bankokat érintő botrány rázta meg a pénzügyi világot a Goldman Sachs-nál uralkodó morális állapotokat leleplező „Muppetgate”-től, a teljes világgazdaságra hatást gyakorló és a legnagyobb bankokat érintő kamatmanipulációs botrányon át a pénzmosási ügyek napvilágra kerüléséig, amelyek a Vatikán bankját, vagy a HSBC-hez és a JP Morgan-hez hasonló óriásokat sem kerülték el.
Az év vége felé az angol központi bank egy magas rangú tisztségviselője arra ragadtatta magát, hogy kijelentse: az Occupy mozgalomnak igaza van, majd karácsony táján megdöbbentő dokumentumok kerültek nyilvánosságra, melyek bizonyítják, hogy a mozgalom karhatalmi letörését az USA állami szervei a bankokkal együttműködésben hajtották végre 2011 őszén.
Hatalommal való visszaélés vádjával letartóztatták a Maldív-szigetek korábbi elnökét.
Rablás ügyében letartóztatták a Fülöp-szigetek korábbi elnökét.
- http://money.cnn.com/2012/11/07/news/economy/treasury-secretary/index.html
Az elnökválasztás másnapján Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter (korábban a New York-i FED elnöke) bejelentette, hogy távozik hivatalából. - http://www.nytimes.com/2012/11/13/us/petraeuss-resignation-highlights-concern-over-military-officers-ethics.html?pagewanted=all&_r=1&
David Petraeus CIA-igazgató - az elnökválasztást követő - váratlan lemondása után számos katonai vezető (köztük több tábornok) kényszerült lemondásra, többnyire erkölcsi indokokra, szex-botrányokra való hivatkozással, máig tisztázatlan körülmények között.
http://index.hu/kulfold/2012/11/14/tobben_is_belebukhatnak_a_cia-igazgato_szexbotranyaba/
Olyan állítások is megfogalmazódtak, melyek szerint a katonaság egy része puccsot tervezett Obama újraválasztásának megakadályozására:
http://www.veteranstoday.com/2012/10/31/press-tv-us-military-planned-mutiny-on-the-bounty-to-topple-obama/
- http://curitibainenglish.com.br/government/improvements/brazilian-bank-president-arrested/
Csalás vádjával letartóztatták egy korábban állami irányítás alá vont bank elnökét Brazíliában. - http://rt.com/news/barak-israel-defence-retire-594/
Nem sokkal a legutóbbi gázai konfliktust lezáró tűzszünet után Ehud Barak izraeli védelmi miniszter váratlanul bejelentette lemondását és a politikától való visszavonulását. Barak évtizedeken át volt az izraeli politika meghatározó alakja.
A LIBOR-botránnyal kapcsolatos első letartóztatások, közben az ügy tovább terebélyesedik.
- http://www.huffingtonpost.com/2013/01/03/its-cash-only-vatican-money-laundering_n_2403006.html
A pénzmosási gyanúk miatt leállították a bankkártyás fizetést a Vatikánban. - http://www.chinascopefinancial.com/news/post/21294.html
Csalás vádjával letartóztatták a 6. legnagyobb kínai bank elnökét.
Az USA új hadügyminisztere "nem támogatta a Bush elnök idején végrehajtott iraki csapaterősítést, kétségbe vonta az Irán elleni szankciók szigorításának hatékonyságát és az izraeli lobbi képviselői szerint nem támogatja eléggé a zsidó államot."
A brit Lordok Házának elnöke több évtized után váratlanul lemondott hivataláról.
Adócsalás vádjával indul vizsgálat a francia költségvetési miniszter ellen.
A szlovén miniszterelnök felajánlotta lemondását a korrupciós gyanúk miatt.
Nicolas Sarkozy, volt francia elnök ellen ismét vizsgálat indul, korrupció gyanúja maitt.
Jay Rockefeller szenátor bejelentette visszavonulását a politikától.
Jimmy Saville, az egyik legismertebb angol tévés személyiség pedofilbotránya, illetve az annak eltusolására tett kísérlet nyomán a BBC története legnagyobb válságába került, melynek eredményeképpen a tv-társaság több vezetője is lemondásra kényszerült. A legújabb vádak szerint Saville és társai sátánista rituálékon, orgiákon vettek részt.
A BBCN bank elnöke és vezérigazgatója is bejelentette lemondását.
Pénzügyi csalás vádjával tartóztatták le egy milliárdos 7 segédjét Nigériában.
A pakisztáni legfelsőbb bíróság korrupció vádjával elrendelte a miniszterelnök letartóztatását.
Németország hazaviteti a külföldi központi bankokban, többek között a New York-i FED-nél letétbe helyezett aranytartalékának jelentős részét.
Ez nem csupán aggodalmakat gerjesztett az aranytartalékokkal kapcsolatban (lásd:http://index.hu/gazdasag/2013/01/16/mennyi_aranya_van_amerikanak/), de arra a tényre is felhívta a figyelmet, hogy az USA központi bankjaként működő FED (Federal Reserve - Szövetségi Tartalék) New York-i intézménye a nála tárolt hatalmas, ám főként más országok tulajdonát képező aranykészletekre támaszkodva, azokat fedezetként használva végzi különféle pénzügyi műveleteit.
„…a FED 'mások aranyával' végzi működését, a hatalmas kincset 'biztosítékként' használva, hogy fedezhesse különböző pénzügyi vállalkozásait."
A holland királynő bejelentette lemondását.
Hillary Clinton benyújtotta lemondását az USA külügyminiszteri posztjáról.
http://hvg.hu/vilag/20130201_Benyujtotta_lemondasat_Hillary_Clinton
Az angol királynő, illetve az uralkodócsalád pénzügyeit hamarosan átvilágítja egy új, erős jogosítványokkal rendelkező parlamenti bizottság. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a királyi család milyen értéket hoz létre az adófizetők pénzéből.
Miután a pápa bejelentette lemondását, napvilágot látott a hír, hogy továbbra is a Vatikánban kíván maradni, ami védettséget nyújt számára az egyház által fedezett szexuális bűntényekkel kapcsolatos perekkel szemben.
http://www.reuters.com/article/2013/02/15/us-pope-resignation-immunity-idUSBRE91E0ZI20130215
Frissítés, febr.20.
A bolgár miniszterelnök a kormány nevében bejelentette lemondását, a megszorítások, illetve az áramár-emelés elleni tüntetések és rendőri attrocitások után.
Frissítés, febr.25.
Lemond Keith O'Brien, az első számú brit bíboros.
Frissítés, márc.7.
Silvio Berlusconi korábbi olasz miniszterelnököt első fokon egy év börtönbüntetésre ítélték.
Lemondott a belga pénzügyminiszter, bankügyi viták miatt
Lemondott a Palesztin Hatóság pénzügyminisztere
Occupy Wall Street: terroristák és bűnözők? Netán összeesküvők?
2013.01.07. 08:33
Bár eddig is sejthettük, bizonyíték hiányában inkább a gondolatot is elhessegettük. Hát, most bebizonyosodott: a társadalmi egyenlőtlenségek, a pénzügyi-gazdasági elit, az óriáscégek túlhatalma, illetve politikai befolyása ellen szót emelő Occupy mozgalom USA-beli táborainak karhatalmi fölszámolása, a tüntetéseknek a paprikaspray-incidensekről és sérültekről elhíresült szétverése 2011 novemberében éppen a Wall Street-i bankok és óriáscégek „megrendelésére” történt, az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) vezényletével.
Hosszú pereskedés után, most karácsonykor kapták kézhez a bizonyító erejű dokumentumokat a civilek, akiknek bírósági úton kellett kicsikarniuk a hatóságoktól az Occupy elleni intézkedésekről szóló információkat. Az iratok szerint, habár annak békés jellegét maga az Iroda is elismerte, a mozgalom szervezőit, aktivistáit bűnözőkként és belföldi terroristákként azonosította az FBI, így formálva jogalapot megfigyelésükre és lehallgatásukra, sőt amikor tudomást szereztek az (egyelőre nem tudható ki, vagy kik által) ellenük tervezett merényletekről, az érintetteket még csak nem is tájékoztatták a veszélyről.
Ez önmagában is elég riasztó képet fest a „szabadok földjén” uralkodó állapotokról, de a két ünnep között nyilvánosságra került további részletek, ahogy a Guardian újságírója fogalmazott, „bizonyították azt, ami egykor paranoid képzelgésként lett elutasítva: az eltérő véleményen lévők egységesített vállalati-állami elnyomását”. A dokumentumok alapján a műveletekben résztvevő szervek, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, az FBI és a helyi rendőrségi alakulatok jól koordinált hálózatban működtek együtt a privát óriáscégekkel, bankokkal, olyan szorosan összedolgozva, hogy tulajdonképpen egy entitást alkottak – egyes esetekben saját, külön név alatt, mint „Belbiztonsági Szövetség Tanácsa”. Anna Lekas Miller, független újságíró és aktivista szavaival, "Ez a kölcsönösség az FBI, a Nemzetbiztonsági Minisztérium és a New York-i tőzsde óriáscégei között jól mutatja, hogy a hatóságok kit is szolgálnak valójában. Ez esetben még csak nem is a kormányzatot, hanem ezeket az óriáscégeket, illetve a pénzügyi szektort és bizonyosan nem az embereket." Néhány évvel ezelőtt az ilyesmit egyszerűen „nevetséges, oktalan” összeesküvés-elméletnek bélyegezték volna, de az utóbbi hónapokban feltűnően gyakran kényszerülünk újragondolni, hogyan is állunk a hatalom koncentrációjával és az elitek összefonódásával.
Az országos kiterjedésű akciók során egyetemi rendőrségek szolgáltattak információkat a mozgalommal összefüggésbe hozható hallgatókról az FBI-nak, szövetségi tisztségviselők ültek össze bankok képviselőivel, hogy utóbbiak megoszthassák az aktivistákról, a céges biztonságiak által gyűjtött információkat, előbbiek pedig az Occupy események felmorzsolására kidolgozott terveket osztottak meg a tüntetések célpontját képező intézményekkel. Ezek a több, mint egy évvel ezelőtti események különösen furcsának hatnak, miután az elmúlt ősz során az angol központi bank egy magas beosztású tisztségviselője igazat adott az Occupy mozgalomnak, majd az aktivistáknak a Sandy hurrikán pusztítását követő mentés és segítségnyújtás, sőt bűnmegelőzés során szerzett érdemeit még a New York-i rendőrség is kénytelen volt elismerni.
Számos alkalommal emlegettek már rendőrállamot az USA-val kapcsolatban, sokan csak legyintettek rá, mondván messze van még attól, na meg, hogy akik ezt állítják, azoknak fogalmuk sincs, milyen is az. Valószínűleg nem is szeretnék megtapasztalni, milyen egy régi vágású, náci, vagy sztálinista rendőrállam, ezért fújtak riadót, de tudjuk azt is, manapság sokkal kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésre, mint a XX. századi totalitárius rezsimek idején. A most napvilágra került tényekben a legriasztóbb az óriáscégek szerepe, az hogy közvetlen hozzáféréssel bírtak az állam (egykori, illetve állítólagos) erőszak-monopóliumához. Az iratokat megszerző és nyilvánosságra hozó civil szervezet igazgatója, Mara Verheyden-Hilliard szerint mindez csupán a jéghegy csúcsa, egy ablak az Amerikában működő, átfogó megfigyelésre, ami megmutatta, hogy „ezek a szövetségi ügynökségek de facto a Wall Street és az Óriáscégek Amerikájának hírszerző erejeként működnek”.
Mivel a szóban forgó vállalatok hatalma és befolyása valamilyen formában szinte az egész bolygóra kiterjed, nem mondhatjuk, hogy ez csupán az amerikaiak gondja, de ha mindez csupán az Egyesült Államokra korlátozódna, akkor sem mondhatnánk, hiszen arról az országról beszélünk, amely a világpolitikára és a világgazdaságra is óriási hatást gyakorol. Azt pedig egyre többen fogalmazzák meg nyíltan, hogy ezt az országot eluralták az óriáscégek. Az egyik neves ausztrál lap nemrégiben hozott le egy cikket a "Négy üzleti banda, amely az USA-t üzemelteti" címmel, egy elismert közgazdász könyve nyomán. A cikk szerint a céges vagyon és a politikai hatalom egymásba fonódása, egy visszacsatolás nyomán Amerika "korporatokráciává" vált, melyet a következő négy tényező határoz meg: a katonai-ipari komplexum, a Wall Street-Washington (pénzügyi-politikai) komplexum, az olajipari-közlekedési-katonai komplexum és a gyógyszer- ill. "egészségügyi" ipar. Ötödikként hozzátehetjük a szintén óriáscégek által működtetett média- ill. szórakoztatóipart, mint meghatározó tényezőt.
Összeesküvők?
Ejtettünk már szót az összeesküvés-elméletekről. Ahogy egy, az Occupy elleni fellépéssel kapcsolatos beigazolódni látszik, egy másik éppen ez által hullik darabjaira. Ez utóbbi szerint, maga az Occupy Wall Street, sőt az egész nemzetközi mozgalom is a globális bankár-elit, a leggazdagabb 1% műve és többek közt Drábik doktornak hála ezt Magyarországon is egyre többen tették magukévá. A fent taglalt tények fényében talán végre azok is hajlandóak lesznek újragondolni a dolgot, akik valamilyen ideológiai alapú félremagyarázás, vagy mint a kedves doktor úr, puszta tájékozatlanság (az adósságalapú pénzrendszer, a fiat currency, a fractional reserve, stb. a különböző Occupy csoportok által bizony igen gyakran fölemlegetett problémák) folytán a fejükbe vették, hogy ez így igaz és erre alapozva támadták a mozgalmat.
A történet azzal kezdődött, hogy pénzügyi kapcsolatot találtak a Wall Street elfoglalására fölszólító első felhívást közzétevő AdBusters nevű magazin és a Wall Street-hez kötődő Soros Alapítvány között, illetve Soros György nyilatkozataiban támogatólag lépett föl a mozgalommal kapcsolatban. Innentől kezdve pedig jöttek a spekulációk és a féligazságokra épülő mendemondák. Ha ezekkel kapcsolatban föltesszük a kérdést: „Qui prodest – Kinek áll érdekében?”, könnyű belátni, hogy leginkább azoknak a bankoknak, óriáscégeknek, amelyekkel szemben a mozgalom föllépett.
Persze ez nem számított, ahogy az sem, hogy Soros György maga is spekulánsként híresült el, az elmélet támogatói szerint a Wall Street egyetlen monolitikus tömb, szó sem lehet magánakciókról, vagy egymás ellen dolgozó körökről. Még olyan szóbeszéddel is lehetett találkozni, hogy a csoportunk által szervezett budapesti demonstrációk – egyébként rendkívül szerény, valójában a szervezők által összeadott – költségvetését is közvetlenül Soros állta. Tényleg nagy lehet a baj, ha sokan elhiszik, hogy a matricákhoz, plakátokhoz, fénymásolt szórólapokhoz, kézzel készített transzparensekhez és molinókhoz, illetve egyéb kellékekhez, valamint egy kisebb színpad (plusz hangosítás) egyszeri, néhány órányi kölcsönzéséhez egy Soros Györgyre van szükség. Nem beszélve arról, hogy a mozgalom egyes csoportjai, vagy sejtjei pusztán informális csatornákon keresztül állnak kapcsolatban egymással, ha egyáltalán kapcsolatban állnak. Nincs központ, ellentétben azzal, ahogy sokan elképzelték.
Az elmélet szerint a bankárkartell azért hívta életre a mozgalmat (az OWS létrehozása által), hogy egyrészt „elterelje a figyelmet a valódi problémákról”, másrészt pedig nyugtalanságot, káoszt, zavargásokat provokáljon, ezzel alapot teremtve a polgári szabadságjogok további korlátozására, első sorban az USA-ban. Mindig is az volt a probléma ezzel az elgondolással, hogy egyetlen ponton sem állja meg a helyét.
1. A mozgalom nem a Wall Street-tel kezdődött, a közvetlen előzménye a spanyol Democracia Real Ya! (Valódi demokráciát most!), amely nagyon hasonló motívumok köré szerveződött, már 2011 tavaszán, nyáron pedig az izraeli rendszerkritikus tömegmozgalom, a „Társadalmi Igazságosságot!” keretében zajlottak hasonló, békés megmozdulások.
2. Ha az Occupy valamiben igazán sikeres volt, akkor az a figyelem felkeltése és a nyugati közbeszéd tematizálása a társadalmi egyenlőtlenségek, a bankok és óriáscégek kapzsisága, túlhatalma, politikai befolyása, az egész rendszer korrupt mivolta irányába.
3. A tüntetések jellemzően békések voltak, erőszakos cselekményekre túlnyomórészt a karhatalom részéről, vagy közvetlen provokáció hatására került sor, minden esetre távolról sem alakultak ki az elmélet szerint „óhajtott” körülmények. Tegyük hozzá, a bankok és a hatóságok fönt leírt Occupy-ellenes együttműködése ráadásul teljesen értelmetlenné teszi mindezt.
Újabban olyan vélekedéssel is lehet találkozni, miszerint valóban kísérletet tettek egy „hamis-zászlós” (false flag) mozgalom, erőszakos tüntetéshullám elindítására Wall Street-i körökben, de a többnyire idős, régi vágású oligarchák súlyosan elszámolták magukat, amikor nem vették figyelembe, hogy az elmúlt években, főleg az információáramlás terén sok minden jelentősen megváltozott és világszerte előállt a tudatos, rendszerkritikus állampolgárok kritikus tömege. Érdekes, mert rímel arra, ami a mozgalom szétverésére tett kísérlet nyomán történt: hiába állt össze a céges hatalom az erőszakszervezetekkel, végül ezzel is csak az Occupy igazát és létjogosultságát bizonyították, ismét megerősítve, hogy a rendszer velejéig korrupt és megérett a gyökeres változtatásokra.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: 1% emberi jogok mozgalom bankrendszer óriáscégek occupy összeesküvés-elméletek
Ha én Rózsa volnék, nem venném komolyan a demokráciát?
2012.12.14. 04:56
A demokrácia szempontjából fontos napokat élünk. Megmozdult a diákság, országszerte fórumokat, tiltakozó akciókat, tüntetéseket szerveznek. Korábban nehezen elképzelhető módon szó szerint egymást érik a pártpolitikától független, önszerveződő civil megmozdulások, legutóbb a szervezett politikai aktivitástól eddig tartózkodó gimnazisták is akcióba lendültek.
Budapest, 2012. dec. 12.
Az egyetemisták békés, de határozott, és példaértékű szolidaritást tanúsító kiállása a demokratikus részvétel fontosságán túl arra tanít, hogy megvédjük nem csupán saját, hanem mások, az utánunk következők jogait és érdekeit, akkor is szembe szállva az igazságtalansággal, ha az minket nem közvetlenül érint. Ez amellett, hogy növeli a társadalmi összetartást, illetve az összetartozás érzését, remélhetőleg tömegeket emlékeztet arra, hogy az önérdek nem minden, hogy a társadalom jóval több, mint az azt alkotó egyének összessége. Ha a társadalomra, mint a közjó; a közösség, a nemzet boldogulása és fejlődése érdekében összetartó egyének társulásaként gondolunk, talán az is átélhetőbbé válik, hogy a részvételi demokrácia megvalósítása hogyan vezethet egy élhetőbb és szolidárisabb ország megteremtéséhez.
Miközben a tiltakozó diákok az egész ország számára példát mutatnak civil kurázsiból, önállóságból, demokratikus részvételből és szolidaritásból, addig a politikai elit legnagyobb részének magatartása megint csak azt mutatja, hogy mennyire távol áll mindettől. Az ellenzéki pártok a saját (politikai) hasznukat lesik, többen is megpróbáltak rátelepedni a megmozdulásokra. Amíg az előző ciklusban kormányzó párt képviselői az ingyenes felsőoktatás mellett ágálnak, addig a jelenlegi kormányfő önfinanszírozó felsőoktatásról beszél – arról persze egyik oldal sem, hogy a 2008-as népszavazás kapcsán a parlamenti szerepek szempontjából fordított helyzetben mindennek az ellenkezőjét mondták.
A kormány(oldal) képviseletében tett kijelentésekből látszik, hogy egyrészt a demonstrálók hitelességét próbálják kikezdeni, ezzel jelezve, hogy valódi érvük nincs a tiltakozókkal szemben, másrészt valószínűleg nem is igazán értik meg az események valódi jelentését, illetve jelentőségét sem.
Pécs, 2012. dec. 13.
Giró-Szász András kormányszóvivő cinikus módon a fent említett szolidaritásról tudomást sem véve arról beszél, hogy a jelenlegi hallgatók hiába tüntetnek, hiszen őket nem is érintik a tervezett változások, illetve a különböző résztvevők önző érdekeivel igyekszik magyarázni az ellenállást, megosztani az összefogást. Az egyik kiadott közlemény szerint a változások a diákokért vannak, amire az érintettek jellemzően pusztán annyit mondtak: megint hülyének néznek minket.
Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár egy, a napokban adott nyilatkozatával ismét gyarapította az arrogáns, cinikus, a demokratikus elvekre fittyet hányó megnyilvánulások sorát. „Hát, elég régóta és többször is követelték, hogy mondjak le, ez a politikában egy elég érdekes játék. Természetesen nem veszem komolyan.” – mondta. A nyilatkozat kapcsán nagyon könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az államtitkár asszony „természetesen” nem veszi komolyan a közvetlen, demokratikus véleménynyilvánítás nevű „játékot”, így magát a demokráciát sem. Tudjuk, hogy nem élünk valódi demokráciában, ami azt illeti, éppenséggel egyre távolodunk tőle, de ha valaha szeretnénk tényleges demokráciában élni, az ilyesmi mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Egy pécsi transzparenst idézve: „Ha én RÓZSA volnék… LEMONDANÉK”.
A valódi, részvételi demokráciáról röviden
2012.12.10. 01:12
Februárban (főleg) az Emberek Tanácsa módszertan átadásával segítettük az első Hallgatói Fórum létrejöttét, most pedig, mivel a HaHa ma, dec.10-én ismét hasonló eseményt szervez, egy rövid szöveget kértek tőlünk arról, hogy mi is a részvételi demokrácia. Mivel mind ezidáig a saját felületeinken is adósok maradtunk egy ilyen meghatározással, ráadásul mivel éppen ma egy éve indult el ez a blog, álljon itt a hahásoknak átadott szöveg.
Hallgatói Fórum az ELTE jogi karán, teremfoglalással 2012. febr. 15.
RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA:
Tömören és egyszerűen olyan demokratikus társadalmi modell, amelyben a nép nagyrészt közvetlenül gyakorolja a hatalmat és a közügyeknek inkább csak egy részét bízza választott képviselők gondjaira.
Politikai értelemben a részvétel a döntések közös meghozatalát, a közügyek közös kezelését jelenti. Meglehet pontosabb, ha nem a képviseleti demokráciával ellentétes, vagy attól különálló alrendszerként, hanem annak kiegészítéseként értelmezzük, bár az európai diskurzusban egyes irányzatok megkülönböztetik a kettőt: a részvételi demokrácia az egyén és a közösség motiváltságát és tenni akarását helyezi előtérbe. Technikai szempontból, a digitális technológiának és az internetnek köszönhetően a részvételi demokrácia megvalósítása ma reálisabb, mint valaha.
A köv. alkategóriákat szokás megkülönböztetni: társadalmi részvétel, a nyilvánosság v. köz részvétele, az érintettek részvétele, közösségi részvétel, civil részvétel, állampolgári részvétel stb.
Az egyik legfontosabb, a közvetlen demokrácia eszközeinek minél szélesebb alkalmazása mellett szóló érv a nevelésre vonatkozik. A demokráciát „megtanulni” pusztán a négyévente tartott parlamenti és önkormányzati képviselő-választások által, naiv és teljesíthetetlen elvárás. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az életünket alakító politika fontosabb annál, minthogy túlnyomórészt professzionális politikusokra bízzuk – a politika valamennyiünk ügye, mindig és mindenhol. A politikailag is érett és értő, felelős (állam)polgárrá váláshoz mindannyiunknak folyamatos edzésre, gyakorlásra van szüksége. Ehhez biztosítanak gyakorlóteret a közvetlen demokrácia eszközei, intézményei és folyamatai.
A jelen keretek között a részvétel értelmezhető olyan aktusként, vagy folyamatként, melynek során az információáramlásból vagy a társadalom működéséből valamilyen formában kirekesztett emberek beavatkoznak a társadalmi, politikai és kulturális életbe, és erőteljesen beleszólnak az őket érintő döntések meghozatalába, hogy ezen keresztül javítsák a meglévő intézmények működési mechanizmusait.
Ahogy a Hallgatói Fórum résztvevői is teszik…
Hallgatói Fórum az ELTE TÁTK-n, 2012. dec. 10.
A létező „Mátrix”: óriáscégek kapitalizmusa
2012.11.29. 18:34
Az előző, bulvár-rémhíradókkal foglalkozó bejegyzést övező, váratlanul nagy érdeklődés hatására úgy éreztem, most jött el ennek a posztnak az ideje. Az itt leírtak nem a teljes csoport, csupán a szerző álláspontját tükrözik.
A Mátrix című kultuszfilm(-trilógia) kapcsán számos olyan, merészebb, vagy éppen visszafogottabb elemzés, értelmezés látott napvilágot az elmúlt bő egy évtizedben, amelyek alapja az az állítás, hogy a film nem egyszerűen egy sci-fi, hanem metaforákon és allegóriákon keresztül az emberiség által megélt valóságról szól, rámutatva az általunk ismert világ mesterséges, manipulált voltára.
Az ilyen állításokat rendszerint vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták, vagy gúny és közröhej tárgyává tették, illetve igyekeztek tenni a mainstream médiában, ami csöppet sem meglepő, ha belegondolunk: éppen a média, illetve a szórakoztatóipar az, amiről pofon egyszerű belátni, hogy mesterséges valóságot, pontosabban látszatvilágot produkál. Ha vetünk rá egy higgadt pillantást, azt is könnyű elfogadni, hogy mesterséges világban élünk. Úgy nevezzük: civilizáció. A rendszer életünk szinte minden aspektusát átjárja, az elménket meghatározó, legtöbbször fölvett, tanult fogalmi, elméleti konstrukcióktól (mint például az úgynevezett világnézet – vallási, politikai, „tudományos”, vagy más értelemben, „politikailag korrekt” beszédmód stb.) a társadalmi szokások és szabályok, törvények rendszerén át az életünk kereteit meghatározó intézményekig (hatóságok, cégek, egyházak, államok, média, stb.). Persze, ezt tudjuk, na és? – kérdezheti bárki.
A gond az, hogy a fennálló rendszer egyre inkább hasonlít a filmben bemutatott elnyomó komplexumra, ha úgy tetszik, virtuális börtönre…
Idézet a filmből:
„A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a TV-t. Mindig érzed. Mikor munkába mész, vagy épp’ templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják szemed elől az igazságot.
- Az igazságot?
Hogy egy rabszolga vagy, Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön, az elméd számára.”
Vegyük a tömegmédiát, szórakoztatóipart! Ez a fogyasztói társadalom félelmetesen hatékony propagandagépezete, amely miközben hülyére „szórakoztatja” a tömegeket és mintegy mellesleg keresletet generál szinte bármilyen termék eladásához, legyen az bármilyen abszurd, vagy haszontalan. A bulvárdömping által azt is eléri, hogy szinte teljes érdektelenséggel viseltessenek minden jelentős társadalmi ügy, vagy probléma iránt, a tömegek megfélemlítése révén pedig növeli a társadalom szétaprózódását, de akár motiválni is képes általa, ha az a „célszerű” (például lásd a „terrorellenes háború” esetét). A média hatalmas tömegek valóságról alkotott képét, illetve „tudását” alakítja és bár állítólag szabad, független és elfogulatlan, tudjuk jól, hogy ez egyszerűen nem igaz. Valamilyen mértékben szinte minden médium elkötelezett, vagy elfogult valamely gazdasági, vagy politikai érdekcsoport irányába, miközben világszinten egyre nagyobb mértékben koncentrálódik a felettük való ellenőrzés egy szűk tulajdonosi kör, mindössze kb. egy tucat óriáscég kezében. Tudjuk, hogy vannak fontos, akár világraszóló jelentőségű hírek, amelyek egyszerűen nem, vagy csak nehezen és eltorzítva kerülnek be a globális médiába. Nem feltétlenül tudatosan, de a "politikailag korrekt" gondolkodásmód jegyében önmagát szabályozva végső soron ez a status quo fennmaradását szolgáló egyik legfőbb erő.
Miközben a társadalmak ellenőrzésének és megfigyelésének mértéke (nagyrészt a már említett „terrorellenes háborúnak” köszönhetően) egyre nőtt mind a magán, mind az állami szereplők részéről, az internet kínálta új lehetőségek révén kialakult egyfajta alternatív nyilvánosság, kicsit ahhoz hasonló, amilyen a szamizdat volt a szocializmus idején. Az elmúlt egy-két évben számos országban vezettek be, vagy nem szűnő elszántsággal akartak, akarnak bevezetni széles körű „megszorításokat” az internethasználat terén, magyarul cenzúrát és az online tevékenységek általános megfigyelését. Az emberek a végén még nem központosított forrásokból tájékozódnának és mindenféle közösségekbe szerveződnének…
Az elmúlt évtizedekben az óriásvállatok olyan mértékű vagyonra, befolyásra és hatalomra tettek szert, amilyen korábban csak országoknak, nagyhatalmaknak volt. A „fejlett”, többnyire nyugati országokban (az EU-t, így hazánkat is ide értve), de különösen az USA-ban területenként csupán néhány óriáscég kezében van a média mellett az energia-, élelmiszer- és gyógyszer-, illetve a pénzügyi piacok túlnyomó része is. A vállalatok lobby-erejük révén a politikai döntéshozatalt is befolyásolják, az Occupy-mozgalomnak hála a nyugati országokban immár köztudott, hogy a társadalomnak a javak túlnyomó részét birtokló, leggazdagabb 1%-a, tehát az óriáscéges elit legalábbis kikezdte, ahogy Spanyolországban fogalmaznak, túszul ejtette a demokráciát. A multik közismert befolyásán túl, Magyarországon sem ismeretlen fogalom a gazdasági és politikai elit összefonódása, elég az oligarchákra gondolnunk.
A filmbéli Mátrixot föllázadt, az emberiséget leigázó gépek hozták létre, hogy öntudatlan rabszolgaságban tarthassák az embereket, miközben energiaforrásként használták őket. Talán nem is annyira elrugaszkodott a gondolat, hogy a részvénytársaságok, óriáscégek elszabadult, a profitérdeknek az ég-világon mindent alárendelő rendszere a filmbéli mesterséges intelligenciához hasonló módon az emberiség „fejére nőtt”. A multik médiája a fogyasztói társadalom szómája, a létező „Mátrix” egyik fő oszlopa, amely biztosítja a tömegek közreműködését, hogy a gépezet egyéb elemei által megvalósuljon a rendszer folyamatos „energiaellátása” (pénz, fogyasztás, adósság, munka által).
Az óriásvállatok közül kétségkívül a pénzügyi cégek, bankok a leghatalmasabbak. Ahogy a globális hatású kamatmanipulációs ügy, a LIBOR-botrány rávilágított, a leghatalmasabbak közül is a leghatalmasabbak legalább egy dologban, az irányadó bankközi kamatok manipulációjában megalapozott gyanú szerint összejátszottak. Jelenleg is folyik a nyomozás a világ legnagyobb bankjai ellen, miközben más ügyekben is súlyos vádak fogalmazódtak meg a legnagyobb pénzügyi óriások viselt dolgaival kapcsolatban. Ahogy mindez lassan napvilágot lát, érdemes felidézni a következőket egy korábbi bejegyzésből:
2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt - a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.
A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.
Ábra a tanulmányból: a világgazdaság középpontjában álló mag - pénzügyi óriáscégek
Miután tudományos bizonyosságot nyert, hogy valóban egy óriáscégekből álló „szuper-entitás” uralja a világgazdaságot, fölmerül a kérdés, amit még csak föltenni sem „illik”: kik felelnek mindezért? Összeesküvésről volna szó?
Sokak, egy egyre szélesedő „szubkultúra” szerint igen, titkos társaságok legalább évszázadokra visszanyúló konspirációja áll a háttérben. Legtöbbször Illuminati néven emlegetik az összeesküvőket, akiknek célja – a közkeletű felfogás szerint - a teljes világuralom, egy globális totalitárius diktatúra létrehozása. Magyarországon általában „Háttérhatalom” néven és sajnos gyakran antiszemita felhangok kíséretében emlegetik ezt az erőt. Ha létezik is szervezett háttérhatalom, senki nem gondolhatja komolyan, hogy úgy általában „a zsidók” felelősek érte. Különösen, hogy Izraelben is a spanyolországihoz hasonló kormányellenes és rendszerkritikus tömegtüntetésekre került sor. Még csak az sem mondható el, hogy „minden bankár zsidó” lenne (nyilván erre az általánosításra alapozzák az egészet). Ha megfordítjuk ezt a „tételt”, a „minden zsidó bankár” állítás értelmetlen és nevetséges mivolta talán rámutathat az egész antiszemita elgondolás abszurditására. Ugyanilyen logikát követve belátható, hogy „nem minden bankár összeesküvő” és így tovább. Az általánosítások csak arra jók, hogy még inkább megosszák a társadalom 99%-át. Amíg a különböző csoportok egymás ellen acsarkodnak, addig sem képesek szembeszállni az 1% hatalmával.
Hogy mi az igazság, az remélhetőleg minél hamarabb kiderül, de van egy olyan sejtésem, hogy a sötét szobákban szivarozó összeesküvők képe azért népszerű, mert könnyen fölfoghatóvá, elképzelhetővé teszi a problémát és megfoghatóvá az ellenfelet/ellenséget. Mivel a jelek szerint az óriáscégek nagyon is összejátszanak és az is tudható, hogy valóban vannak nem nyilvános/titkos gyűlések az elit számára, kell, hogy legyenek „összeesküvők”, de hogy a konspiráció pontosan mire irányul, mennyire kiterjedt és milyen mélységű, arról többnyire csak közkeletű találgatások vannak. Annyi bizonyos, hogy az óriáscégek kapitalizmusa egy egyre inkább koncentrálódó, embertelen és korrupt gépezet, ami a politikai rendszert is befolyása alá hajtotta.
Egy fékevesztett, saját kapzsiságának, szerzési kényszerének örvényében tobzódó vállalati rendszert a maga összetettségében és absztrakt jellegénél fogva talán nehezebb képzeletünkkel megragadni, de esetleg gondolhatunk rá úgy, mint a Mátrixot megalkotó gépekre…
Mindenesetre a rendszer repedezik, recseg-ropog, ahogy az utóbbi hónapok, évek világméretű válsága, mozgalmai és botrányai is mutatják, miközben egyre biztatóbb hírek is érkeznek.
Szerző: occupier
1 komment
Címkék: média 1% bankrendszer óriáscégek acta összeesküvés-elméletek libor-botrány
Az utóbbi időben sokan tették szóvá, hogy a hazai, főleg a nagy kereskedelmi TV-híradók egyre inkább torz képet festenek az országban és a világon zajló eseményekről. A híradók bulvárosodását már „megszokhattuk” az elmúlt évtizedben, azonban mostanában – Magyarországon legalábbis – új jelenség ütötte föl a fejét, a híradók szinte teljes átalakulása „bűn-, katasztrófa és banalitásügyi” bulvárműsorokká. Az Egyesült Államokban már a ’70-es, ’80-as évektől kezdve van szakirodalom a témában, sőt már akkor kiváló filmek készültek a torz hírműsorok társadalomformáló szerepéről. Kitörő örömmel jelenthetjük, a televíziós agyrohasztás és megfélemlítés terén utolértük a dicső Nyugatot!
A hírműsorok eltorzulásának jelensége ugyan nálunk sem új keletű, az utóbbi időben azonban egyre nyomasztóbb méreteket ölt. A tendencia hazai „élharcosa” vitathatatlanul a TV2 „Tények” csapata.
Egyébként már a műsor címe is beszédes: nem hírek, csupán tények. Ugyan a névadással annak idején nyilván a műsor „megkérdőjelezhetetlen tárgyilagosságának” érzetét akarták erősíteni, mára viszont különös önirónia cseng mögötte. A műsor már-már pofátlanul szembeötlő módon válogatott, sőt, tendenciózusan összeválogatott „tények hírcsokra”. Meg sem közelíti azt, aminek országos tévéhíradóként definíció szerint lennie kéne, még ha esetleg a „törvény betűjének” meg is felel. Nem a „valóság” reprezentációja, aminek az emberek „naiv módon” egy ún. hírműsort gondolnának, csupán egy szerkesztett műsor, ami híradónak látszik. Tegyük hozzá, a többi csatornán futó társai sem jobbak, legfeljebb kevésbé látványos példái mindennek.
Szemléltetésképpen vegyük a „Tények” egy bizonyos, találomra kiválasztott 2012. novemberi adását. A szűken félórás műsorban 15 „tudósítás” kapott helyet. A hírek mindegyike a bulvár, vagy banális kategóriákba sorolható. A tizenötből 10 valamilyen tekintetben félelmetes, erőszakkal, halállal, sebesüléssel kapcsolatos, 5 pedig valamilyen jelentéktelen, banális eseményhez kötődik. Az egész műsorban egyetlen olyan hír sem szerepelt, ami az országban, vagy a világon zajló valóban jelentős eseményekhez fűződött volna, hacsak a „Kegyetlen gyerekgyilkosság” hírét nem tekintjük olyan információnak, amelynek részleteiről az ország lakosainak feltétlenül, és minimum bő 3 és fél percben, első helyen kell tudomást szerezniük.
Következzen hát egy-egy kép a szóban forgó, 2012.11.03. szombati műsor minden „tudósításából”, hadd beszéljenek önmagukért!
1. "A nyugalom megzavarására alkalmas riport következik."
2. Motorosbaleset egy erdei úton
3. Részeg kamaszok támadása
4. Egy prostituált meggyilkolása
5. Életveszélyes tömegnövelő szerek
6. Autós orvvadász-üldözés Zala megyében, lefoglalt fegyverek
7. Fontos közérdekű információ egy rendeletről
8. "Négyen sérültek meg súlyosan."
9. Gázszivárgás Pest megyében
10. Tény november 3-án, több, mint 2 percben, egy kis CBA-reklámmal
11. Az állatkerti hírszolgálat jelenti: kaméleonpár Debrecenben - egyelőre nem párzanak
12. Véradókat csábítanak Ausztriába
13. Baleset egy szlovákiai építkezésen - halottak és sebesültek
14. Tény a nagyvilágból: az egyik kocsi föl is borult - halott és sebesültek
15. Tény: más is történt Ausztráliában
Tudjuk, a TV-híradó és a mainstream (fősodratú) média általában véve sem szabad, vagy független, ennél fogva tárgyilagosságról is csak egy bizonyos fokig beszélhetünk. Hogy hogyan állíthatunk ilyen „szentségtörő” dolgot? Egyáltalán nem titok, hogy szerte a világon jelentős kereskedelmi és/vagy politikai érdekek fűződnek a „negyedik hatalmi ág”, a média irányításához és szép számmal láttunk már példákat a legkülönfélébb visszaélésekre akár itthon, akár külföldön. Az sem titok, hogy szinte minden, de legalábbis a legtöbb médium elfogult egyik-másik politikai erő, térfél, vagy gazdasági érdekkör irányába, sokszor egyenesen függ ezektől, sőt, az is tudható, hogy szinte a teljes nyugati média nagyjából egy tucat óriáscég tulajdonában áll, tehát rendkívül aránytalan módon koncentrált.
Vannak ügyek, témák, melyeket a mélyen tisztelt és végtelenül szabad sajtó látványosan fölkap, vagy éppen mellőz, és a legtöbb esetben nem kell összeesküvés-elméleti diploma ahhoz, hogy legalábbis erős sejtésünk lehessen arról, milyen érdekek húzódnak a háttérben. Egy hírhedtté vált példa szerint 2007-ben a globális média által legtöbbet tárgyalt téma Paris Hilton ténykedése volt, a második helyen az iraki háború állt. Hogy csak néhány példát említsünk, miért nem tudósított a mainstream világmédia az izlandi forradalomról, melynek során felelősségre vontak politikusokat és bankárokat a pénzügyi-gazdasági összeomlásért és részvételi alapon alkotmányozásba kezdtek? Miért hagyták szinte teljesen figyelmen kívül az Occupy Wall Street tüntetéseit egészen addig, amíg egy rendőri túlkapásról készült felvétel körbe nem járta a netet? Miért van az, hogy Magyarországon máig alig hallani a másfél éve folyamatos spanyolországi tüntetésekről, vagy az, hogy csak kevesen vannak egyáltalán tisztában olyan globális hatású fejleményekkel, mint az Occupy-mozgalom, vagy a LIBOR-botrány?
Ha már itt tartunk: miért vannak tele a híradók válogatott borzalmakkal és banális hülyeségekkel?
Nagyon röviden összefoglalva:
1. A megfélemlített, bizalmatlan, rosszkedvű tömegeket könnyebb „kezelni”, befolyásolni. Inkább bezárkóznak, mintsem szerveződnének.
2. A valóban jelentős hírekkel, ügyekkel kapcsolatban tájékozatlan tömegekkel hasonló a helyzet.
3. Az erőszakos tartalmak által stimulált nézők fogékonyabbak a reklámok „üdítően könnyed” világára.
A „szokásos”, fikciós erőszak- és félelemdömpinggel szemben a hírműsoroknak megvan az az előnyük, hogy közvetlenül a néző valóságról alkotott képét befolyásolják, így még hatékonyabb eszközei lehetnek a megfélemlítésnek.
Amennyiben az emberiségnek sikerülne a média-tartalmakat megtisztítani az ilyen és ehhez hasonló torz gyakorlatoktól és a tömegtájékoztatás eszközei valóban a társadalmak javát szolgálnák, nem pedig a pénzügyi és hatalmi érdekeket, megszűnne az egyik legnagyobb akadálya egy emberközpontú társadalom létrehozásának a részvétel, a társadalmi igazságosság és a fenntarthatóság jegyében.
A következő, kapcsolódó bejegyzés: A létező „Mátrix”
