Az előző,  bulvár-rémhíradókkal foglalkozó bejegyzést övező, váratlanul nagy érdeklődés hatására úgy éreztem, most jött el ennek a posztnak az ideje. Az itt leírtak nem a teljes csoport, csupán a szerző álláspontját tükrözik.

A Mátrix című kultuszfilm(-trilógia) kapcsán számos olyan, merészebb, vagy éppen visszafogottabb elemzés, értelmezés látott napvilágot az elmúlt bő egy évtizedben, amelyek alapja az az állítás, hogy a film nem egyszerűen egy sci-fi, hanem metaforákon és allegóriákon keresztül az emberiség által megélt valóságról szól, rámutatva az általunk ismert világ mesterséges, manipulált voltára.

Az ilyen állításokat rendszerint vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták, vagy gúny és közröhej tárgyává tették, illetve igyekeztek tenni a mainstream médiában, ami csöppet sem meglepő, ha belegondolunk: éppen a média, illetve a szórakoztatóipar az, amiről pofon egyszerű belátni, hogy mesterséges valóságot, pontosabban látszatvilágot produkál. Ha vetünk rá egy higgadt pillantást, azt is könnyű elfogadni, hogy mesterséges világban élünk. Úgy nevezzük: civilizáció. A rendszer életünk szinte minden aspektusát átjárja, az elménket meghatározó, legtöbbször fölvett, tanult  fogalmi, elméleti konstrukcióktól (mint például az úgynevezett világnézet – vallási, politikai, „tudományos”, vagy más értelemben, „politikailag korrekt” beszédmód stb.) a társadalmi szokások és szabályok, törvények rendszerén át az életünk kereteit meghatározó intézményekig (hatóságok, cégek, egyházak, államok, média, stb.). Persze, ezt tudjuk, na és? – kérdezheti bárki.

A gond az, hogy a fennálló rendszer egyre inkább hasonlít a filmben bemutatott elnyomó komplexumra, ha úgy tetszik, virtuális börtönre…

Idézet a filmből:

„A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is.  Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a TV-t. Mindig érzed. Mikor munkába mész, vagy épp’ templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják szemed elől az igazságot.
- Az igazságot?
Hogy egy rabszolga vagy, Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön, az elméd számára.”

Vegyük a tömegmédiát, szórakoztatóipart! Ez a fogyasztói társadalom félelmetesen hatékony propagandagépezete, amely miközben hülyére „szórakoztatja” a tömegeket és mintegy mellesleg keresletet generál szinte bármilyen termék eladásához, legyen az bármilyen abszurd, vagy haszontalan. A bulvárdömping által azt is eléri, hogy szinte teljes érdektelenséggel viseltessenek minden jelentős társadalmi ügy, vagy probléma iránt, a tömegek megfélemlítése révén pedig növeli a társadalom szétaprózódását, de akár motiválni is képes általa, ha az a „célszerű” (például lásd a „terrorellenes háború” esetét). A média hatalmas tömegek valóságról alkotott képét, illetve „tudását” alakítja és bár állítólag szabad, független és elfogulatlan, tudjuk jól, hogy ez egyszerűen nem igaz. Valamilyen mértékben szinte minden médium elkötelezett, vagy elfogult valamely gazdasági, vagy politikai érdekcsoport irányába, miközben világszinten egyre nagyobb mértékben koncentrálódik a felettük való ellenőrzés egy szűk tulajdonosi kör, mindössze kb. egy tucat óriáscég kezében. Tudjuk, hogy vannak fontos, akár világraszóló jelentőségű hírek, amelyek egyszerűen nem, vagy csak nehezen és eltorzítva kerülnek be a globális médiába. Nem feltétlenül tudatosan, de a "politikailag korrekt" gondolkodásmód jegyében  önmagát szabályozva végső soron ez a status quo fennmaradását szolgáló egyik legfőbb erő.

Miközben a társadalmak ellenőrzésének és megfigyelésének mértéke (nagyrészt a már említett „terrorellenes háborúnak” köszönhetően) egyre nőtt mind a magán, mind az állami szereplők részéről, az internet kínálta új lehetőségek révén kialakult egyfajta alternatív nyilvánosság, kicsit ahhoz hasonló, amilyen a szamizdat volt a szocializmus idején. Az elmúlt egy-két évben számos országban vezettek be, vagy nem szűnő elszántsággal akartak, akarnak bevezetni széles körű „megszorításokat” az internethasználat terén, magyarul cenzúrát és az online tevékenységek általános megfigyelését. Az emberek a végén még nem központosított forrásokból tájékozódnának és mindenféle közösségekbe szerveződnének…

Az elmúlt évtizedekben az óriásvállatok olyan mértékű vagyonra, befolyásra és hatalomra tettek szert, amilyen korábban csak országoknak, nagyhatalmaknak volt. A „fejlett”, többnyire nyugati országokban (az EU-t, így hazánkat is ide értve), de különösen az USA-ban területenként csupán néhány óriáscég kezében van a média mellett az energia-, élelmiszer- és gyógyszer-, illetve a pénzügyi piacok túlnyomó része is. A vállalatok lobby-erejük révén a politikai döntéshozatalt is befolyásolják, az Occupy-mozgalomnak hála a nyugati országokban immár köztudott, hogy a társadalomnak a javak túlnyomó részét birtokló, leggazdagabb 1%-a, tehát az óriáscéges elit legalábbis kikezdte, ahogy Spanyolországban fogalmaznak, túszul ejtette a demokráciát. A multik közismert befolyásán túl, Magyarországon sem ismeretlen fogalom a gazdasági és politikai elit összefonódása, elég az oligarchákra gondolnunk.


A filmbéli Mátrixot föllázadt, az emberiséget leigázó gépek hozták létre, hogy öntudatlan rabszolgaságban tarthassák az embereket, miközben energiaforrásként használták őket. Talán nem is annyira elrugaszkodott a gondolat, hogy a részvénytársaságok, óriáscégek elszabadult, a profitérdeknek az ég-világon mindent alárendelő rendszere a filmbéli mesterséges intelligenciához hasonló módon az emberiség „fejére nőtt”. A multik médiája a fogyasztói társadalom szómája, a létező „Mátrix” egyik fő oszlopa, amely biztosítja a tömegek közreműködését, hogy a gépezet egyéb elemei által megvalósuljon a rendszer folyamatos „energiaellátása” (pénz, fogyasztás, adósság, munka által).

Az óriásvállatok közül kétségkívül a pénzügyi cégek, bankok a leghatalmasabbak. Ahogy a globális hatású kamatmanipulációs ügy, a LIBOR-botrány rávilágított, a leghatalmasabbak közül is a leghatalmasabbak legalább egy dologban, az irányadó bankközi kamatok manipulációjában megalapozott gyanú szerint összejátszottak. Jelenleg is folyik a nyomozás a világ legnagyobb bankjai ellen, miközben más ügyekben is súlyos vádak fogalmazódtak meg a legnagyobb pénzügyi óriások viselt dolgaival kapcsolatban. Ahogy mindez lassan napvilágot lát, érdemes felidézni a következőket egy korábbi bejegyzésből:

2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt - a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.

A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.

 
Ábra a tanulmányból: a világgazdaság középpontjában álló mag - pénzügyi óriáscégek

Miután tudományos bizonyosságot nyert, hogy valóban egy óriáscégekből álló „szuper-entitás” uralja a világgazdaságot, fölmerül a kérdés, amit még csak föltenni sem „illik”: kik felelnek mindezért? Összeesküvésről volna szó?

Sokak, egy egyre szélesedő „szubkultúra” szerint igen, titkos társaságok legalább évszázadokra visszanyúló konspirációja áll a háttérben. Legtöbbször Illuminati néven emlegetik az összeesküvőket, akiknek célja – a közkeletű felfogás szerint - a teljes világuralom, egy globális totalitárius diktatúra létrehozása. Magyarországon általában „Háttérhatalom” néven és sajnos gyakran antiszemita felhangok kíséretében emlegetik ezt az erőt. Ha létezik is szervezett háttérhatalom, senki nem gondolhatja komolyan, hogy úgy általában „a zsidók” felelősek érte. Különösen, hogy Izraelben is a spanyolországihoz hasonló kormányellenes és rendszerkritikus tömegtüntetésekre került sor. Még csak az sem mondható el, hogy „minden bankár zsidó” lenne (nyilván erre az általánosításra alapozzák az egészet). Ha megfordítjuk ezt a „tételt”, a „minden zsidó bankár” állítás értelmetlen és nevetséges mivolta talán rámutathat az egész antiszemita elgondolás abszurditására. Ugyanilyen logikát követve belátható, hogy „nem minden bankár összeesküvő” és így tovább. Az általánosítások csak arra jók, hogy még inkább megosszák a társadalom 99%-át. Amíg a különböző csoportok egymás ellen acsarkodnak, addig sem képesek szembeszállni az 1% hatalmával.

Hogy mi az igazság, az remélhetőleg minél hamarabb kiderül, de van egy olyan sejtésem, hogy a sötét szobákban szivarozó összeesküvők képe azért népszerű, mert könnyen fölfoghatóvá, elképzelhetővé teszi a problémát és megfoghatóvá az ellenfelet/ellenséget. Mivel a jelek szerint az óriáscégek nagyon is összejátszanak és az is tudható, hogy valóban vannak nem nyilvános/titkos gyűlések az elit számára, kell, hogy legyenek „összeesküvők”, de hogy a konspiráció pontosan mire irányul, mennyire kiterjedt és milyen mélységű, arról többnyire csak közkeletű találgatások vannak. Annyi bizonyos, hogy az óriáscégek kapitalizmusa egy egyre inkább koncentrálódó, embertelen és korrupt gépezet, ami a politikai rendszert is befolyása alá hajtotta.

Egy fékevesztett, saját kapzsiságának, szerzési kényszerének örvényében tobzódó vállalati rendszert a maga összetettségében és absztrakt jellegénél fogva talán nehezebb képzeletünkkel megragadni, de esetleg gondolhatunk rá úgy, mint a Mátrixot megalkotó gépekre…

Mindenesetre a rendszer repedezik, recseg-ropog, ahogy az utóbbi hónapok, évek világméretű válsága, mozgalmai és botrányai is mutatják, miközben egyre biztatóbb hírek is érkeznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras1951 2013.06.26. 21:32:07

Tudom, hogy manapság illetlenség, de mégis ajánlom egy orosz szerző, bizonyos V.I. Uljanov (N. Lenin) könyvét:

"Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelső foka"

Nem a spanyolviaszkról van benne szó!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: