A demokrácia szempontjából fontos napokat élünk. Megmozdult a diákság, országszerte fórumokat, tiltakozó akciókat, tüntetéseket szerveznek. Korábban nehezen elképzelhető módon szó szerint egymást érik a pártpolitikától független, önszerveződő civil megmozdulások, legutóbb a szervezett politikai aktivitástól eddig tartózkodó gimnazisták is akcióba lendültek.

 Budapest, 2012. dec. 12.

Az egyetemisták békés, de határozott, és példaértékű szolidaritást tanúsító kiállása a demokratikus részvétel fontosságán túl arra tanít, hogy megvédjük nem csupán saját, hanem mások, az utánunk következők jogait és érdekeit, akkor is szembe szállva az igazságtalansággal, ha az minket nem közvetlenül érint. Ez amellett, hogy növeli a társadalmi összetartást, illetve az összetartozás érzését, remélhetőleg tömegeket emlékeztet arra, hogy az önérdek nem minden, hogy a társadalom jóval több, mint az azt alkotó egyének összessége. Ha a társadalomra, mint a közjó; a közösség, a nemzet boldogulása és fejlődése érdekében összetartó egyének társulásaként gondolunk, talán az is átélhetőbbé válik, hogy a részvételi demokrácia megvalósítása hogyan vezethet egy élhetőbb és szolidárisabb ország megteremtéséhez.

Miközben a tiltakozó diákok az egész ország számára példát mutatnak civil kurázsiból, önállóságból, demokratikus részvételből és szolidaritásból, addig a politikai elit legnagyobb részének magatartása megint csak azt mutatja, hogy mennyire távol áll mindettől. Az ellenzéki pártok a saját (politikai) hasznukat lesik, többen is megpróbáltak rátelepedni a megmozdulásokra. Amíg az előző ciklusban kormányzó párt képviselői az ingyenes felsőoktatás mellett ágálnak, addig a jelenlegi kormányfő önfinanszírozó felsőoktatásról beszél – arról persze egyik oldal sem, hogy a 2008-as népszavazás kapcsán a parlamenti szerepek szempontjából fordított helyzetben mindennek az ellenkezőjét mondták.
A kormány(oldal) képviseletében tett kijelentésekből látszik, hogy egyrészt a demonstrálók hitelességét próbálják kikezdeni, ezzel jelezve, hogy valódi érvük nincs a tiltakozókkal szemben, másrészt valószínűleg nem is igazán értik meg az események valódi jelentését, illetve jelentőségét sem.

Pécs, 2012. dec. 13.

Giró-Szász András kormányszóvivő cinikus módon a fent említett szolidaritásról tudomást sem véve arról beszél, hogy a jelenlegi hallgatók hiába tüntetnek, hiszen őket nem is érintik a tervezett változások, illetve a különböző résztvevők önző érdekeivel igyekszik magyarázni az ellenállást, megosztani az összefogást. Az egyik kiadott közlemény szerint a változások a diákokért vannak, amire az érintettek jellemzően pusztán annyit mondtak: megint hülyének néznek minket.

Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár egy, a napokban adott nyilatkozatával ismét gyarapította az arrogáns, cinikus, a demokratikus elvekre fittyet hányó megnyilvánulások sorát. „Hát, elég régóta és többször is követelték, hogy mondjak le, ez a politikában egy elég érdekes játék. Természetesen nem veszem komolyan.” – mondta. A nyilatkozat kapcsán nagyon könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az államtitkár asszony „természetesen” nem veszi komolyan a közvetlen, demokratikus véleménynyilvánítás nevű „játékot”, így magát a demokráciát sem. Tudjuk, hogy nem élünk valódi demokráciában, ami azt illeti, éppenséggel egyre távolodunk tőle, de ha valaha szeretnénk tényleges demokráciában élni, az ilyesmi mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Egy pécsi transzparenst idézve: „Ha én RÓZSA volnék… LEMONDANÉK”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.