Bár eddig is sejthettük, bizonyíték hiányában inkább a gondolatot is elhessegettük. Hát, most bebizonyosodott: a társadalmi egyenlőtlenségek, a pénzügyi-gazdasági elit, az óriáscégek túlhatalma, illetve politikai befolyása ellen szót emelő Occupy mozgalom USA-beli táborainak karhatalmi fölszámolása, a tüntetéseknek a paprikaspray-incidensekről és sérültekről elhíresült szétverése 2011 novemberében éppen a Wall Street-i bankok és óriáscégek „megrendelésére” történt, az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) vezényletével.

Hosszú pereskedés után, most karácsonykor kapták kézhez a bizonyító erejű dokumentumokat a civilek, akiknek bírósági úton kellett kicsikarniuk a hatóságoktól az Occupy elleni intézkedésekről szóló információkat. Az iratok szerint, habár annak békés jellegét maga az Iroda is elismerte, a mozgalom szervezőit, aktivistáit bűnözőkként és belföldi terroristákként azonosította az FBI, így formálva jogalapot megfigyelésükre és lehallgatásukra, sőt amikor tudomást szereztek az (egyelőre nem tudható ki, vagy kik által) ellenük tervezett merényletekről, az érintetteket még csak nem is tájékoztatták a veszélyről.

Ez önmagában is elég riasztó képet fest a „szabadok földjén” uralkodó állapotokról, de a két ünnep között nyilvánosságra került további részletek, ahogy a Guardian újságírója fogalmazott, „bizonyították azt, ami egykor paranoid képzelgésként lett elutasítva: az eltérő véleményen lévők egységesített vállalati-állami elnyomását”.  A dokumentumok alapján a műveletekben résztvevő szervek, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, az FBI és a helyi rendőrségi alakulatok jól koordinált hálózatban működtek együtt a privát óriáscégekkel, bankokkal, olyan szorosan összedolgozva, hogy tulajdonképpen egy entitást alkottak – egyes esetekben saját, külön név alatt, mint „Belbiztonsági Szövetség Tanácsa”. Anna Lekas Miller, független újságíró és aktivista szavaival, "Ez a kölcsönösség az FBI, a Nemzetbiztonsági Minisztérium és a New York-i tőzsde óriáscégei között jól mutatja, hogy a hatóságok kit is szolgálnak valójában. Ez esetben még csak nem is a kormányzatot, hanem ezeket az óriáscégeket, illetve a pénzügyi szektort és bizonyosan nem az embereket." Néhány évvel ezelőtt az ilyesmit egyszerűen „nevetséges, oktalan” összeesküvés-elméletnek bélyegezték volna, de az utóbbi hónapokban feltűnően gyakran kényszerülünk újragondolni, hogyan is állunk a hatalom koncentrációjával és az elitek összefonódásával.

Az országos kiterjedésű akciók során egyetemi rendőrségek szolgáltattak információkat a mozgalommal összefüggésbe hozható hallgatókról az FBI-nak, szövetségi tisztségviselők ültek össze bankok képviselőivel, hogy utóbbiak megoszthassák az aktivistákról, a céges biztonságiak által gyűjtött információkat, előbbiek pedig az Occupy események felmorzsolására kidolgozott terveket osztottak meg a tüntetések célpontját képező intézményekkel. Ezek a több, mint egy évvel ezelőtti események különösen furcsának hatnak, miután az elmúlt ősz során az angol központi bank egy magas beosztású tisztségviselője igazat adott az Occupy mozgalomnak, majd az aktivistáknak a Sandy hurrikán pusztítását követő mentés és segítségnyújtás, sőt bűnmegelőzés során szerzett érdemeit még a New York-i rendőrség is kénytelen volt elismerni. 

Számos alkalommal emlegettek már rendőrállamot az USA-val kapcsolatban, sokan csak legyintettek rá, mondván messze van még attól, na meg, hogy akik ezt állítják, azoknak fogalmuk sincs, milyen is az. Valószínűleg nem is szeretnék megtapasztalni, milyen egy régi vágású, náci, vagy sztálinista rendőrállam, ezért fújtak riadót, de tudjuk azt is, manapság sokkal kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésre, mint a XX. századi totalitárius rezsimek idején. A most napvilágra került tényekben a legriasztóbb az óriáscégek szerepe, az hogy közvetlen hozzáféréssel bírtak az állam (egykori, illetve állítólagos) erőszak-monopóliumához. Az iratokat megszerző és nyilvánosságra hozó civil szervezet igazgatója, Mara Verheyden-Hilliard szerint mindez csupán a jéghegy csúcsa, egy ablak az Amerikában működő, átfogó megfigyelésre, ami megmutatta, hogy „ezek a szövetségi ügynökségek de facto a Wall Street és az Óriáscégek Amerikájának hírszerző erejeként működnek”.

Mivel a szóban forgó vállalatok hatalma és befolyása valamilyen formában szinte az egész bolygóra kiterjed, nem mondhatjuk, hogy ez csupán az amerikaiak gondja, de ha mindez csupán az Egyesült Államokra korlátozódna, akkor sem mondhatnánk, hiszen arról az országról beszélünk, amely a világpolitikára és a világgazdaságra is óriási hatást gyakorol. Azt pedig egyre többen fogalmazzák meg nyíltan, hogy ezt az országot eluralták az óriáscégek. Az egyik neves ausztrál lap nemrégiben hozott le egy cikket a "Négy üzleti banda, amely az USA-t üzemelteti" címmel, egy elismert közgazdász könyve nyomán. A cikk szerint a céges vagyon és a politikai hatalom egymásba fonódása, egy visszacsatolás nyomán Amerika "korporatokráciává" vált, melyet a következő négy tényező határoz meg: a katonai-ipari komplexum, a Wall Street-Washington (pénzügyi-politikai) komplexum, az olajipari-közlekedési-katonai komplexum és a gyógyszer- ill. "egészségügyi" ipar. Ötödikként hozzátehetjük a szintén óriáscégek által működtetett média- ill. szórakoztatóipart, mint meghatározó tényezőt.

Összeesküvők?

Ejtettünk már szót az összeesküvés-elméletekről. Ahogy egy, az Occupy elleni fellépéssel kapcsolatos beigazolódni látszik, egy másik éppen ez által hullik darabjaira. Ez utóbbi szerint, maga az Occupy Wall Street, sőt az egész nemzetközi mozgalom is a globális bankár-elit, a leggazdagabb 1% műve és többek közt Drábik doktornak hála ezt Magyarországon is egyre többen tették magukévá. A fent taglalt tények fényében talán végre azok is hajlandóak lesznek újragondolni a dolgot, akik valamilyen ideológiai alapú félremagyarázás, vagy mint a kedves doktor úr, puszta tájékozatlanság (az adósságalapú pénzrendszer, a fiat currency, a fractional reserve, stb. a különböző Occupy csoportok által bizony igen gyakran fölemlegetett problémák) folytán a fejükbe vették, hogy ez így igaz és erre alapozva támadták a mozgalmat. 

A történet azzal kezdődött, hogy pénzügyi kapcsolatot találtak a Wall Street elfoglalására fölszólító első felhívást közzétevő AdBusters nevű magazin és a Wall Street-hez kötődő Soros Alapítvány között, illetve Soros György nyilatkozataiban támogatólag lépett föl a mozgalommal kapcsolatban. Innentől kezdve pedig jöttek a spekulációk és a féligazságokra épülő mendemondák. Ha ezekkel kapcsolatban föltesszük a kérdést: „Qui prodest – Kinek áll érdekében?”, könnyű belátni, hogy leginkább azoknak a bankoknak, óriáscégeknek, amelyekkel szemben a mozgalom föllépett.

Persze ez nem számított, ahogy az sem, hogy Soros György maga is spekulánsként híresült el, az elmélet támogatói szerint a Wall Street egyetlen monolitikus tömb, szó sem lehet magánakciókról, vagy egymás ellen dolgozó körökről. Még olyan szóbeszéddel is lehetett találkozni, hogy a csoportunk által szervezett budapesti demonstrációk – egyébként rendkívül szerény, valójában a szervezők által összeadott – költségvetését is közvetlenül Soros állta. Tényleg nagy lehet a baj, ha sokan elhiszik, hogy a matricákhoz, plakátokhoz, fénymásolt szórólapokhoz, kézzel készített transzparensekhez és molinókhoz, illetve egyéb kellékekhez, valamint egy kisebb színpad (plusz hangosítás) egyszeri, néhány órányi kölcsönzéséhez egy Soros Györgyre van szükség. Nem beszélve arról, hogy a mozgalom egyes csoportjai, vagy sejtjei pusztán informális csatornákon keresztül állnak kapcsolatban egymással, ha egyáltalán kapcsolatban állnak. Nincs központ, ellentétben azzal, ahogy sokan elképzelték.

Az elmélet szerint a bankárkartell azért hívta életre a mozgalmat (az OWS létrehozása által), hogy egyrészt „elterelje a figyelmet a valódi problémákról”, másrészt pedig nyugtalanságot, káoszt, zavargásokat provokáljon, ezzel alapot teremtve a polgári szabadságjogok további korlátozására, első sorban az USA-ban. Mindig is az volt a probléma ezzel az elgondolással, hogy egyetlen ponton sem állja meg a helyét.

1. A mozgalom nem a Wall Street-tel kezdődött, a közvetlen előzménye a spanyol Democracia Real Ya! (Valódi demokráciát most!), amely nagyon hasonló motívumok köré szerveződött, már 2011 tavaszán, nyáron pedig az izraeli rendszerkritikus tömegmozgalom, a „Társadalmi Igazságosságot!” keretében zajlottak hasonló, békés megmozdulások.
2. Ha az Occupy valamiben igazán sikeres volt, akkor az a figyelem felkeltése és a nyugati közbeszéd tematizálása a társadalmi egyenlőtlenségek, a bankok és óriáscégek kapzsisága, túlhatalma, politikai befolyása, az egész rendszer korrupt mivolta irányába.
3. A tüntetések jellemzően békések voltak, erőszakos cselekményekre túlnyomórészt a karhatalom részéről, vagy közvetlen provokáció hatására került sor, minden esetre távolról sem alakultak ki az elmélet szerint „óhajtott” körülmények. Tegyük hozzá, a bankok és a hatóságok fönt leírt Occupy-ellenes együttműködése ráadásul teljesen értelmetlenné teszi mindezt.

Újabban olyan vélekedéssel is lehet találkozni, miszerint valóban kísérletet tettek egy „hamis-zászlós” (false flag) mozgalom, erőszakos tüntetéshullám elindítására Wall Street-i körökben, de a többnyire idős, régi vágású oligarchák súlyosan elszámolták magukat, amikor nem vették figyelembe, hogy az elmúlt években, főleg az információáramlás terén sok minden jelentősen megváltozott és világszerte előállt a tudatos, rendszerkritikus állampolgárok kritikus tömege. Érdekes, mert rímel arra, ami a mozgalom szétverésére tett kísérlet nyomán történt: hiába állt össze a céges hatalom az erőszakszervezetekkel, végül ezzel is csak az Occupy igazát és létjogosultságát bizonyították, ismét megerősítve, hogy a rendszer velejéig korrupt és megérett a gyökeres változtatásokra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.