„Az Occupy-nak igaza volt” – a változás jelei a pénzvilágban
2012.10.31. 02:01
Néhány nappal ezelőtt Andrew Haldane, az angol központi bank (Bank of England) vezető beosztású tisztségviselője egy, az Occupy mozgalomhoz kötődő londoni eseményen elmondott beszédében a következőképpen fogalmazott: „Az Occupy sikeres erőfeszítéseket tett a globális pénzügyi rendszer problémáinak közismertté tételére, egyetlen egyszerű oknál fogva: igazuk van.”
Haldane elmondta: a demonstrálóknak mind morális, mind intellektuális értelemben igazuk volt a nemzetközi pénzvilággal szemben megfogalmazott kritikájukban. Abban is egyetért a mozgalommal, hogy a társadalomban tapasztalható elképesztő mértékű és egyre növekvő vagyoni egyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák állnak a pénzügyi-gazdasági válság középpontjában.
Arról is beszélt, hogy olyan folyamatok indultak meg a pénzügyi szektor döntéshozóinak körében, amelyek a bankok, pénzintézetek sokkal erkölcsösebb működése felé mutatnak és a társadalmi egyenlőtlenségeket is nagyobb súllyal veszik tekintetbe, részben a tüntetéseknek köszönhetően.
„Az Occupy hangja egyszerre volt hangos és meggyőző erejű, a döntéshozók pedig meghallották és cselekednek. (…) Valójában azt szeretném bizonyítani, hogy a pénzvilág megreformálásának korai szakaszában vagyunk, egy átalakulásban, melyet az Occupy segített előmozdítani.” – mondta a tisztviselő. Arra is utalt, hogy ez a reform a pénzügyi szolgáltatások szabályozására is kiterjed.
"Okkal hajítottam ki a kufárokat" - Occupy London, 2011.10.15.
A LIBOR-botránnyal kapcsolatos brit közfelháborodást követően magától értetődő, hogy szigorítani fognak a pénzügyi ellenőrzésen és szabályozáson. Tekintve, hogy a 2008-as összeomlás egyik fő okaként a pénzügyi szektor korábbi deregulációja nevezhető meg, ez olyan lépés, amit jóval a kamatmanipulálási botrány idei napvilágra kerülése előtt meg kellett volna lépni, mégsem tették meg. Néhány héttel ezelőtt azonban, az elmúlt hónapok során újjászervezett brit pénzügyi felügyelet újdonsült vezetője Martin Wheatley egy interjúban elmondta, ezen túl az elkövetett hibákért, vagy tisztességtelenségekért egyéneket fognak felelősségre vonni, nem hagyják, hogy a vétkes bankárok továbbra is a testületi felelősség mögé bújjanak. Hozzátette, még csak a munka elején járnak, ami az elmúlt évek piszkos ügyeinek föltárását illeti.
Ez utóbbi magyarázatot adhat, miért van mostanában ilyen nagy csönd a korábban oly’ nagy port kavaró LIBOR-botránnyal és a globális nagybankoknak a kamatmanipulációban való érintettségével kapcsolatban.
Az utóbbi napokban, hetekben a tengerentúlról érkeztek egyre figyelemreméltóbb, ám a tömegmédia által annál kevésbé fölkapott hírek. Legutóbb arról, hogy egy pertársaság 43 billió (azaz 43 000 milliárd!) dolláros keresetet nyújtott be panamázás és pénzmosás vádjával nagybankok, kormányzati tisztviselők és „kapitalista elvtársaik” ellen, az Egyesült Államok kincstára javára. A hír forrása a Wall Street Journal egyik weboldala, amely holmi „zugblognak” azért mégsem nevezhető…
A megelőző hetekben pedig amerikai szövetségi ügyészek két pénzügyi óriás, a Wells Fargo, majd a Bank of America ellen is pert indítottak jelzáloghitel-csalás vádjával.
Tekintve, hogy a vezető brit, illetve európai bankóriások ellen is már számos nyomozás indult és a LIBOR globális hatású manipulációjával kapcsolatban továbbra is több, mint egy tucat pénzügyi óriáscégre vetül a gyanú árnyéka, sőt már letartóztatásokat is kilátásba helyeztek, talán nem elhamarkodott azt állítani, hogy küszöbön állhat a nyugati központú pénzvilág, illetve vállalati kultúra gyökeres átalakulása.
Mr. Haldane, a brit központi bank tisztségviselőjének gondolatai nyomán, ha így lesz, akkor a nemzetközi Occupy mozgalom figyelemfelkeltő tevékenységével nem kevesebben segédkezett, mint egy új pénzügyi rend ügyének előmozdításában.
Szerző: VDM '12
2 komment
Címkék: mozgalom bankrendszer átrendeződés occupy united for global change libor-botrány
A Milla-tüntetés margójára: az ellenzéki sajtó nem tudósít "marginális üzeneteinkről"
2012.10.25. 20:30
Az október 23-i Szabad Sajtó úti tüntetéssel, illetve a Milla mostanában hozott döntéseivel kapcsolatban sokan fogalmaztak meg kritikát. Csoportunk a részvétel mellett döntött, hogy így adhassunk hangot véleményünknek. Két transzparenssel érkeztünk a keddi demonstrációra, a következő feliratokkal: „EGY KORMÁNYVÁLTÁS KEVÉS, RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIÁT!”, illetve „MI VAGYUNK A 99% - ELÉG AZ OLIGARCHÁKBÓL!”. A helyszínen a fotósok és videósok élénk érdeklődését tapasztaltuk, nagyszámú felvétel készült üzeneteinkről. A szónokok, különösen Bajnai Gordon szájából elhangzó, rezsim- és korszakváltásról, új politikai kultúráról és rendszerről szóló kijelentések hallatán azt gondolhattuk, figyelmeztető kritikának, „emlékeztetőnek” szánt üzeneteink tartalma akár találkozhat is a fölszólalók (egyes) elképzeléseivel.
A szép szavakon túl azonban a tüntetésről hazatérve azt tapasztaltuk, hogy a számtalan felvétel ellenére az eseményről készült sajtóriportokban sehol sem jelentek meg képek a szóban forgó transzparensekről, két kivétellel: a királyi tévé híradójában (9'54''-nél) egy rövid snitt erejéig és a Magyar Nemzet online kiadásában (millás galéria, legalul). Enyhén szólva furcsának, illetve elgondolkodtatónak találjuk, hogy egyetlen ellenzéki sajtóorgánum sem mutatta meg ezeket az üzeneteket, miközben a kormánypártiak közül kettő is. Nem mondhatnánk, hogy az „Elég az oligarchákból!” felirat egy, a kormányoldal számára különösen barátságos üzenet lenne, vagy, hogy a jelenlegi kormány oly sokat tenne a részvételi demokráciáért, mégis a hivatásos sajtó képviselői közül csak kormánypártiak hozták le a képeket. Vélhetően ők is érzékelték a kritikus hangvételt, és egy kormányellenes közegben számukra ez is "hírértékű". Érdekes kérdés, hogy a "másik oldal" számára miért nem...
Ha még mindig lett volna bennünk hajlandóság, hogy mindezt puszta véletlennek gondoljuk, megjelent egy videó-összefoglaló az Indexen, amelyben egy rövid ideig (9’37’’-nél) látható egyik transzparensünk – azon része, amelyen az ELÉG szó olvasható, több azonban nem. Nem kell túlságosan gyanakvónak lennünk, hogy azt gondoljuk, az ellenzéki sajtó tendenciózusan mellőzi a tüntetésen megjelenő (rendszer)kritikus üzeneteket, miközben például egy angol nyelven író blogger két fotó erejéig is „megemlékezett” ezekről. Egy másik, egyébként hozzánk közel álló csoport nagyon is releváns, rendszerkritikus transzparenseit hasonló módon mellőzték.
Mindez árnyékot vet a Bajnai oligarcha - elnézést - miniszterelnök úr által felvázolt korszakváltás víziójára, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak a régi reflexek működtek, amiktől remélhetőleg minél előbb sikerül megszabadulni. Mindenesetre kimondottan pikáns, hogy az eredetileg a sajtószabadságért kiálló szerveződés, immár szervezet tüntetésével kapcsolatban kaptunk emlékeztetőt: a magyar sajtó egyáltalán nem független, (párt)politikai szempontok határozzák meg működését és ez már régóta így van.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: kormány tüntetés szólásszabadság ellenzék sajtószabadság részvétel
Egy év
2012.10.15. 19:15
2011. október 15-én, az Occupy mozgalom első globális akciónapján tartottuk első rendezvényünket Budapesten.
Azóta sátoroztunk és flash mob-oztunk a Bank Centernél, segédkeztünk más csoportok, szerveződések rendezvényein, különböző demonstratív akciók sorát hajtottuk végre. Képekben összefoglalva:
Október 13-án, részben évfordulós ünneplés gyanánt a Global Noise elnevezésű nemzetközi akcióhoz csatlakozva ismét a Bank Centernél tartottunk figyelemfelkeltő akciót.
Az esemény kapcsán megjelent cikkünk itt, egy tudósítás pedig itt olvasható, illetve videón megtekinthető itt.
„Nem tetszik a rendszer!” avagy Zajong a világ! #GlobalNoise
2012.10.09. 05:23
Egy évvel ezelőtt sokat lehetett találkozni a mondattal: „Nem tetszik a rendszer!”. Magyarországon a legtöbben ezt pusztán a kétharmados Fidesz-kormányzás rendszerére értették, miközben a teljes magyar demokrácia, sőt az egész világ társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedése van válságban, már évek óta.
A képviseleti demokrácia kiüresedett. A politikusok nem minket, közembereket képviselnek, sokkal inkább a gazdasági elittel való összefonódásuk a meghatározó, függetlenül attól, hogy éppen milyen színezetű kormány van hatalmon.
A demokratikus részvétel lehetőségeit ugyanakkor egyre inkább szűkítik, különösen a második Orbán-kormány központosító törekvései nyomán. Lassan már tényleg odáig jutunk, hogy a négyévenkénti választásokon kívül szinte semmilyen érdemi beleszólásunk sincs az ország ügyeinek alakításába (sőt, már azt is feltételhez kötnék).
A pártok, a pénzpiacok és a „Trojka” (EB-EKB-IMF) túszul ejtették az európai polgári demokráciákat és válságkezelés címén egyre nagyobb mértékben centralizálják hatalmukat az egyes tagországokban és vezetnek be megszorításokat. Eközben az EU egyre több szerepkört von magához a tagállamoktól, amivel egyre kevésbé ad lehetőséget az állampolgároknak, hogy beleszóljanak az ügyeikbe. Immár lépten-nyomon hallani: jó úton vagyunk az európai szuperállam létrejötte felé.
Miközben a magyar kormány a retorika szintjén gazdasági szabadságharcot hirdetett a globális intézményekkel és a multikkal szemben, addig a valóságban ugyanúgy kedvez a külföldi óriáscégeknek, ráadásul a kormányzó párt gazdasági holdudvara, a „nemzeti oligarchák” uralták el az országot.
A mesterségesen szított megosztottság szinte lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet, a közügyek higgadt megvitatását. A hagyományos, (többnyire) nem internetes sajtó szabadsága, függetlensége már az utóbbi két év történései előtt is kérdéses volt, szinte minden orgánum a pártpolitikai, vagy kereskedelmi szempontok alá rendelődött.
A vagyoni, jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke égbekiáltó. Miközben egyre többen és többen süllyednek szegénységbe, egyre inkább egy rendkívül szűk réteg kezében összpontosul az ország vagyonának egyre nagyobb része.
„Közel másfél millió ember él mélyszegénységben ma Magyarországon, és 2011-ben 152 ezer fővel emelkedett a szegénységi küszöb alatt élők száma - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss tanulmányából. A három- vagy többgyermekesek, valamint az egyszülős háztartásokban élők helyzete a legszörnyűbb: tízből hárman közülük nem esznek rendesen, és rendszeresen késnek a számláik befizetésével is.”
„Nem tetszik a rendszer!” Egy évvel ezelőtt világszerte tömegek vonultak utcára ehhez hasonló jelszavakkal, ezek a tömegek azonban kormányváltásoknál sokkal gyökeresebb változásokat sürgettek. Akkoriban vált világméretűvé a Spanyolországból kiindult és az Occupy Wall Street által elhíresült rendszerkritikus térfoglaló mozgalom, amely a globális változást tűzte zászlajára. A minden kontinensre kiterjedő megmozdulások sok-sok millió emberben tudatosították, hogy nem pusztán az adott országok belpolitikájával van gond, hanem az egész gazdasági-politikai rendszerrel, és bár a hangsúlyok régiónként, országonként változóak, alapvetően nagyon is hasonló problémákkal nézünk szembe szerte a világon.
Egy évvel a „Felháborodottak” és az Occupy mozgalom október 15-i globális akciónapja után ismét világméretű figyelemfelkeltő megmozdulás készül. Az Occupy London által kezdeményezett demonstráció-sorozat keretében Latin-Amerikától egészen Ausztráliáig lesznek zajkeltő akciók, ahogy a nemzetközi szlogen mondja „Együtt a globális csalás ellen”. A kezdeményezéshez magyarországi helyszínek is csatlakoznak.
Hogy miféle világméretű csalásról beszélnek? Például a LIBOR-botrányról, a meghatározó bankközi kamatok globális hatású manipulációjáról, amelyben a legnagyobb bankházak érintettek. Minderről az átlagos magyar médiafogyasztó vajmi keveset hallhatott, holott minden valószínűség szerint ez a történelem legkiterjedtebb pénzügyi csalássorozata.
A rendszer korrupt. A hamis indokokra épülő háborúktól a pusztán a pénzügyi rendszer érdekeit szolgáló megszorításokon, a polgári szabadságjogok folyamatos kikezdésén át a LIBOR-botrányhoz, vagy a devizahitelezéshez hasonló pénzügyi spekulációkig számos jel utal erre.
Miközben a leggazdagabb 1% egyre több vagyont és hatalmat tudhat magáénak, addig a világ lakosságának túlnyomó többsége vagy stagnáló, vagy csökkenő életszínvonallal, megszorításokkal szembesül, milliárdok tengődnek bérrabszolgaságban, nyomorban, nélkülözésben, a társadalmi és ökológiai rendszerek pedig lepusztulóban vannak.
Bár az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik a rendszer fenntarthatatlansága, haszonélvezői mindent elkövetnek, hogy mégis fenntartsák, ameddig csak lehet.
Ez az a csalás, vagy igazságtalanság, ami ellen a Global Noise kezdeményezői is fel kívánnak lépni, hozzájuk csatlakoztak a globális Occupy mozgalom közösségei, a spanyol „Felháborodottak” és a mexikói #YoSoy132 diákmozgalom.
Síppal, dobbal, lábasokkal egy igazságos, emberközpontú rendszerért. Kapcsolódjunk össze ország- és világszerte hasonló célokért kiálló társainkkal, adjunk hangot együtt a fennálló rendszer elutasításának!
RÉSZVÉTEL - TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG - FENNTARTHATÓSÁG
VALÓDI DEMOKRÁCIÁT, MOST!
Kapcsolódó események Magyarországon:
Budapest - http://www.facebook.com/events/183610698441914/
Pécs - http://www.facebook.com/events/459953380715884/
A változás szele
2012.10.02. 23:56
Amikor mindkét nagy kereskedelmi csatorna úgy tudósít egy, bár játékosan ironizáló, de ugyanakkor kifejezetten rendszerkritikus akcióról, hogy nem tompítja, nem hallgatja el, sőt inkább közérthető módon hangsúlyozza annak központi üzenetét, akkor bizony joggal mondhatjuk, hogy változóban van valami.
Az Állampolgári Részvétel Hetének záróakkordja gyanánt csoportunk egyes tagjai ezúttal „mezei civil aktivistaként” óriás Jengákkal hajtottak végre akciót a Millenárison rendezett Fenntarthatósági napon. A Jenga játék lényege, hogy a fölállított toronyból hasábokat kihúzva és azokat az építmény tetejére helyezve minél magasabbra kell építkezni az adott számú elemből. Az veszít, akinél a torony összedől. Ez a játék a megfelelő kontextusban remekül szimbolizálja a végtelen gazdasági növekedés paradigmájának véges erőforrásokkal bíró rendszeren belüli fenntarthatatlanságát, így a (még) fennálló gazdasági rendszer modelljének is tekinthető. Tavaly novemberben szerveztünk már eseményt a motívum köré, akkor azonban a sajtó részéről minimális érdeklődés mutatkozott a dolog iránt.
Ironikus, hogy a mostani esetben egy multicég által szervezett rendezvényt „meglovagolva” sikerült ekkora nyilvánosságra szert tenni és a szervezők természetes szövetségeseként megjelenő tömegmédia még csak el sem kendőzte akciónk nem éppen médiakonform, a fogyasztói társadalom szempontjából kellemetlen üzenetét. Bevalljuk, nem ilyen, sokkal inkább kínosan hallgatag fogadtatásra számítottunk, de örülünk, hogy ebben kellett csalódnunk.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: média fogyasztás részvétel flash mob fenntarthatóság végtelen növekedés
Nagy vihart kavart a képviseleti demokráciánkban hazánk vezetésére választott egyik polgártársunk érvelése: ha a nők a szüléssel foglalkoznának és sok gyereket szülnének, akkor jobban becsülnék őket a férjeik és nem lenne családon belüli erőszak.
Hogyan értékelhetjük a történteket?
POZITÍVUMOK:
- Állampolgári aktivitás, népi kezdeményezés zajlott a családon belüli erőszak büntethetőségéről.
- Magyarországon 106 ezer ember fejezte ki közös akaratát: foglalkozni kell ezzel a kérdéssel!
- A Parlament napirendre tűzte.
- A vitában megszólaló kormánypárti képviselő megjegyzései országos fölháborodást váltottak ki, ismét megmutatkozott a közösségi média ereje, megmozdultak a civilek. A kormányzó párt végül - mentve ami menthető - kénytelen a népi kezdeményezés mellé állni.
NEGATÍVUMOK:
- Képviselőink éjszakába nyúló ülésen, este tíz után tárgyaltak a “hiszen ez nem olyan súlyú kérdésről”. Elgondolkodhatunk: vajon mi lehet fontosabb, mint amiről maguk az állampolgárok nyilvánítják ki, hogy számukra fontos?
- Kormánypárti képviselő jelentette ki: a nőknek elsősorban szülniük kell, utána jöhet az egyenjogúságuk kérdése, a többgyerekes anyákat pedig többre becsülnék a férjeik! Elhangzott (itt, 4’11”-től): „Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét, talán a (sic!) anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés” mellé, és “Elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülne a családon belüli erőszak.” (Varga István)
- A kormánypárt nevében senki nem kért még bocsánatot. Varga képviselő úr ugyan sajnálja. Sajnálja, de nem ismerte el, hogy az Ország Házában semmibe vette a magyar emberek felét, és kimondta: nincs joguk rendelkezni saját életük felett, mert előbb a nemzet fennmaradása, utána az egyes emberek joga önrendelkezésre, önmegvalósításra és védelemre.
- A kormányzó párt csak az után kezdi komolyan venni a népi kezdeményezést és változtat álláspontján nagy hirtelen, hogy Varga képviselő úr megjegyzéseinek "hála" országos botrány kerekedett az ügy körül.
Vasárnapra szerveződik egy megmozdulás, “Nők lázadása” néven, Varga István kijelentéseivel és a nők elleni erőszakkal szemben. Csoportunk természetesen támogatja a kezdeményezést és csatlakozunk a demonstrációhoz. A kedves olvasót is erre bíztatnánk.
Azonban szerintünk nem csupán a nők elleni erőszakról, sokkal többről van szó.
Ez nem csak a nők ügye, sőt!
A férfiaké is, akik ha hallgatnak, elfogadják, hogy a nőket csak szülni képes biológiai egységnek tekintse bárki. Egy felelős társadalom nem tűrheti, hogy tagjainak felét akár csak egyetlen képviselő is semmibe vegye, jogait elvitassa.
Ez az ügy egymás, mint emberi lények autonómiájának tiszteletéről szól.
Mindemellett szól arról is, hogy egy magára valamit is adó demokráciában nem fordulhatna elő egy népi kezdeményezés, 106 000 ember akaratának a választott képviselők általi látványos semmibe vétele. (Az, hogy végül, kármentés gyanánt mégis az ügy mellé állnak, önmagában nem feledteti a néhány nappal korábbi magatartásukat. Arról nem, beszélve, hogy mind tudjuk, ez kizárólag a botránynak köszönhető.)
Szerintünk:
2012 Magyarországán egy választott képviselő…
a részvételi demokrácia eszközével felvetett kérdés…
méltatlan időpontban zajló parlamenti vitájában…
a nőket “ember” helyett szinte csak “szülő” szerepbe szorítva,
a védelemre szoruló, bántalmazott állampolgárok, felnőttek és gyermekek érdekeit semmibe véve,
saját ideológiai álláspontját igyekezett rákényszeríteni valamennyiünkre.
Tiltakozunk ez ellen!
Véleményünk szerint a kormányzó pártnak illene bocsánatot kérnie:
- azoktól az állampolgároktól, akik a négyévenkénti politikusválasztásnál több aktivitásra is hajlandóak. Akik kifejezték akaratukat: foglalkozzon a Parlament, választott képviselőink a családon belüli erőszak kérdésével;
- azoktól a nőktől, gyermekektől és férfiaktól, akik mindennapjainak szenvedését vették semmibe a zömmel férfi politikusok;
- a nőktől, akiket csak szülőnek tartanak, és semmibe veszik gondolkodó, alkotó énjüket.
Az ellenzék tagjait és a kritikusokat pedig általában óva intenénk attól, hogy szélsőséges megnyilvánulásokra az ellenkező szélsőségekkel reagáljanak. Ahogy egy blogger-kollégánk megfogalmazta: nem kell elhinnünk, „hogy csak a „szüljetek, mert méhében él a nemzet”, illetve az „abortáljatok, mert szabadok vagytok” közül választhatunk”.
Van-e helye az Occupy mozgalomnak Magyarországon?
2012.08.25. 22:15
Az előző bejegyzésben a „Felháborodottak”, angolszász nevén az Occupy globális mozgalmának hatását, eddigi eredményeit taglaltuk, most nézzük, mi a helyzet az ügyben Magyarországon! Kapásból azt lehetne mondani, hogy hazánkban nincs is ilyen mozgalom, de ha jobban megnézzük, a helyzet inkább úgy áll, hogy vannak ilyen jellegű civil kezdeményezések az ország több pontján is Pécstől, Szegeden és Győrön át a fővárosiakig. Ezek, saját csoportunkat is beleértve a nyugati példákkal ellentétben egyelőre nem igazán tudtak kitörni a „felszín alól” (ha leszámítjuk a sajtó olykor igen élénk érdeklődését, ami önmagában bizony kevés), miközben nem állíthatjuk, hogy az Occupy elvei és üzenetei hazánkban ne lennének érvényesek.
Röviden áttekintve...
...az ide köthető hazai eseményeket: 2011 nyarán sor került néhány kisebb szimpátiatüntetésre, szolidaritási akcióra a spanyol Felháborodottak mozgalma mellett Budapesten. Ekkor jelent meg először magyar nyelven a jelmondat: Valódi demokráciát, most! A spanyolországi események hatására meghirdetett október 15-i globális akciónap, a „Világforradalom” felhívására reagálva kb. egy évvel ezelőtt néhányan szervezni kezdték a budapesti eseményt, később ebből a szervezői csapatból jött létre csoportunk, a Valódi Demokráciát Most! Occupy Hungary. Az őszi globális tüntetéshullám csúcspontjának is tekinthető akciónapon a fővárosi demonstrációnkon mintegy 1500-an vettek részt és Pécsett is megtartották az első megmozdulást a mozgalom zászlaja alatt. Csoportunk novemberben két szervezett akciót is tartott a Budapest Bank Center-nél, a világban egyre csak terjedő megmozdulások kulcsszavaira immár a sajtó is élénk érdeklődéssel reagált. Az első nekibuzdulás azonban hamar alábbhagyott. Sokan az egész mozgalom szerepét, folyamat-jellegét félreértve, a gyors, látványos változások hiányában hamar elkedvetlenedtek. Emellett, mint kiderült, Magyarországon egyszerűen még nincs meg az igazi társadalmi felhajtóerő az ilyen, új típusú mozgalmak mögött. A felpörgő nemzetközi események sodrásában nem igazán sikerült tartalmukban is megfelelő módon „magyarra fordítanunk” az egyébként itthon is nagyon releváns üzeneteket.
"Foglald el a teret!" Budapest, 2011.okt.15.
A 2012-es év elején úgy tűnt, változik a helyzet, itthon is egyre több szerveződés aktivizálta magát, a magyar Anonymous csoport színre lépésével pedig „a rendszerkritikus kórus” is egyre erősödött. Februárban egy másik fővárosi Occupy csoport kezdeményezésére létrejött a mozgalomhoz köthető eddigi legszélesebb, sajnos csak „eseti” összefogás: az ACTA egyezmény elleni nemzetközi akciónapon Pécsett, Szegeden, Győrben, Székesfehérváron és Budapesten is tüntetések zajlottak. Néhány nappal később a Hallgatói Hálózat demonstrációja után megvalósult a jelenkori Magyarország első egyetemfoglalása, hallgatói fórummal egybekötve, amelynek levezénylésére csoportunk tagjai készítették föl a moderátorokat az általunk is használt, a spanyol Felháborodottaktól származó Emberek Tanácsa módszertan alkalmazására. Néhány hét múlva folyamatos, sátoros térfoglaló demonstráció alakult ki Schmitt Pál lemondásáért a budai várban, OccuPál néven. Egyre több tüntetésen bukkantak föl az itthon is meghonosodó, ikonikus Guy Fawkes maszkok. Ha koherens magyarországi térfoglaló mozgalomról nem is lehetett beszélni, egyes elemei itthon is mind gyakrabban jutottak szerephez. Ezen fölbátorodva csoportunk egy része a május 12-i nemzetközi akciónapra fókuszálva ismét nekigyürkőzött a feladatnak, hogy összefogja a magyar felháborodottakat, a remélt áttörés azonban elmaradt. Be kellett látnunk, hogy a magyar rendszerkritikus (tömeg)mozgalom ideje még nem jött el, hogy alapvetőbb lépésekre van szükség.
Hazai érvényességéről
Csaknem egy évnyi, a mozgalom meghonosítását célzó kísérletezés után úgy is tűnhet, hogy az egyszerűen nem kompatibilis a magyar közeggel, vagy nem érvényes ebben az országban. Az összeegyeztethetőség kérdése ott kezdődik, hogy minden erőfeszítésünk ellenére itthon sajnos viszonylag kevesen vannak tisztában a nyugaton széles körben fogalommá vált mozgalom jelentőségével és alapvető üzenetével, sokan pusztán „bankellenes mozgalomként” ismerik, ha egyáltalán tudnak róla valamit, és ebben a hazai tömegmédiának jelentős szerepe van. Ahogy az előző bejegyzésben is kifejtettük, az Occupy olyan új típusú rendszerkritikus mozgalom, amelynek jelentősége a figyelemkeltés, az eszmék és információk terjesztésének hatékonyságában van és nem hagyományos tömegmozgalom, amely az érdekérvényesítés és nyomásgyakorlás mentén szerveződik. Ugyan utcai akciókkal (is) operál, jellegét tekintve sokkal inkább nevezhető virtuálisnak, mint hagyományosnak. Nemzetközi szinten is sokan félreértelmezték az Occupy természetét, Magyarországon pedig szinte mindenki. Az Anonymous csoport hazai fölbukkanása óta jelentősen könnyebb elmagyarázni a különbséget, de mi tagadás, eleinte magunk is a bevett sémák mentén gondolkodtunk, amíg rá nem jöttünk, hogy zsákutcába futunk. A globális események, a „világforradalom” sodrásában elkapkodtunk dolgokat. A helyzet az, hogy ugyan Magyarországon is elkezdődött a civil politizálás felértékelődése, és lassan formálódik egy rendszerkritikus, radikális, részvételi demokrácia-orientált tónus a közbeszédben, de még nagyon az út elején járunk, és amire szükség van, az az új témák, fogalmak megismertetése és bevezetése, összefüggések föltárása.
Egyszerűen nem igaz, hogy hazánkban ne lenne érvényes a Felháborodottak rendszerkritikája. Magyarországon sem beszélhetünk valódi demokráciáról, az állampolgári részvétel széles lehetőségeiről a döntéshozatalban, a politikai és gazdasági folyamatok mind nagyobb demokratikus ellenőrzéséről, az elmúlt két év tendenciáit tekintve különösen nem. Magyarországon az elmúlt 22 év örökségeként a képviseleti demokrácia intézményei talán még inkább kiüresedtek, mint nyugaton, arról nem beszélve, hogy demokratikus történelmi előzményekről alig-alig beszélhetünk. A politikai és a gazdasági elit összefonódása kormányoktól függetlenül elképesztő méreteket ölt. Elég az „elmúlt nyolc év” korrupciós botrányaira és Ángyán József oligarcháira gondolni, akikről a volt államtitkár így nyilatkozott: „…ahhoz, hogy távol tudjuk e köröket tartani a politikai döntéshozataltól, előbb el kell távolítani őket onnan.” A mesterségesen fűtött pártpolitikai megosztottság szinte lehetetlenné teszi a közügyek értelmes, higgadt megvitatását. A hagyományos, (többnyire) nem internetes sajtó szabadsága már az utóbbi két év történései előtt is kérdéses volt, szinte minden orgánum a pártpolitikai szempontok alá rendelődött. A magyar választók politikai kiábrándultsága, a „bizonytalanok” száma sosem volt olyan magas, mint az idén.
A vagyoni egyenlőtlenségek mértéke hazánkban is égbekiáltó. Miközben egyre többen és többen süllyednek szegénységbe, egy rendkívül szűk réteg kezében összpontosul az ország vagyonának egyre nagyobb része. A „Mi vagyunk a 99%” szlogenje valószínűleg csak azért nem honosodott meg, mert nem sikerült megfelelően elmagyarázni a jelentését. Egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint országunk az első húsz között szerepel a gazdagok által adóelkerülés révén offshore-ba, külföldi adóparadicsomokba menekített összegek világranglistáján, a többnyire külföldi tulajdonú óriáscégek pedig szintén hatalmas pénzeket visznek ki minimális adózás mellett. A gazdasági válság, a devizahitelek és általában az eladósodottság kapcsán valószínűleg a magyarok többségének azt nem kéne elmagyarázni, hogy baj van a bankrendszerrel és a globális pénzkapitalizmussal. Az ország gazdaságának kiszolgáltatottsága, ha úgy tetszik „fenntarthatatlansága” is egyre több ember számára nyilvánvaló, legyen szó akár a forint árfolyamáról, vagy az energiahordozókról, üzemanyagokról, élelmiszerekről.
A nyomtatott Magyar Nemzet egyik újságírója a tavaly októberi globális tüntetések kapcsán lényegében azt találta leírni, hogy Budapesten a megmozdulás „lanyha" volt, mivel a kormány éppen a mozgalom programját hajtja végre. Önmagában örömteli, hogy a második Orbán-kormány látványosan szembement a globális pénzügy és politika hatalmi rendszerével, igyekszik csökkenteni az ország kiszolgáltatottságát és olyan problémákat helyez középpontba, mint az (állam)adósság kérdése. Azonban a „Nem leszünk gyarmat!” típusú kommunikációval, a különadókhoz hasonló intézkedésekkel, vagy a központi bank(ok) érinthetetlenségének megkérdőjelezésével csak nagyon óvatosan és inkább a felszínen kezdi ki a globális rendszer tabuit, melyeket az Occupy mozgalom is élesen bírál. Ugyanakkor a „nemzeti” és pl. a kínai tőkések számára kifejezetten kedvező politikát folytat, valójában neoliberális adópolitikája is a tehetősebb rétegnek kedvez, a „gazdasági elitnek”, vagyis az oligarcháknak való kitettségéről pedig már ejtettünk szót. Valójában nem a válságba jutott rendszer meghaladására, hanem az országnak a nemzetközi rendszeren belüli újrapozícionálására tett kísérletről van szó. A kormány programja tehát igen csak távol áll a valódi, részvételi demokrácia, a társadalmi igazságosság, és fenntarthatóság megvalósításától, sokkal inkább központosító törekvéseket, tekintélyelvűséget és erőből való politizálást tapasztalunk.
Hogyan tovább?
Az első és egyben a legnagyobb demonstrációnk alkalmával 2011.okt.15-én állampolgári fórumot, Emberek Tanácsát szerveztünk, amelyen a résztvevők az általunk legfontosabbnak tartott problémákat vesézték ki és próbáltak közös megoldási javaslatokat fölvetni. A rendkívül jó hangulatú, konstruktív tanácskozással kapcsolatban többen azt emelték ki, hogy nagyszerű volt látni, ahogy különböző politikai, világnézeti alapállású emberek nemcsak szóba álltak egymással, hanem vitázva, beszélgetve végül közös álláspontra tudtak jutni olyan kérdésekben, mint például az állam szerepe, vagy az emberi és szociális jogok témája. A legnagyobb siker az volt, hogy ha csak pár órára is, de össze tudtunk hozni egy közösséget, amely felülemelkedett a fennálló rendszer működésmódján, a szekértábor-politika beidegződésein és így lebomlottak a különböző résztvevők közti korlátok. Ezzel sikerült bebizonyítanunk, hogy ezek a korlátok nem csupán meghaladhatók, hanem sokan kimondottan igénylik is a meghaladásukat.
"Foglald el a jövőt!" Budapest, 2012.febr.15.
A most formálódó radikális demokrata ellenzékkel kapcsolatban Jávor Benedek megfogalmazta, hogy annak nem elég pusztán a jelenlegi kormány leváltására törekednie, alternatívát kell fölmutatnia a „kartellpártok” (Fidesz, MSZP) rendszerével és a szélsőjobb kirekesztő politikájával szemben, a részvételi demokrácia felé való elmozdulással. Jávor szerint a „harmadik pólus” rendszerkritikájának három szinten kell megvalósulnia: az Orbán-rendszer bírálatában, a harmadik köztársaság 20 évének és a globális pénzügyi-gazdasági-politikai rendszer kritikájában.
Ha már egy parlamenti párt frakcióvezetője is ilyen gondolatokat fogalmaz meg nyilvánosan, akkor azt mondhatjuk, az Occupy eszmeiségének nagyon is van helye a mai Magyarországon és az már nem a földalatti mozgalmak szintjén keresendő. Ami a közeljövőt illeti, a miénkhez hasonló csoportok szerepét talán a szekértábor-mentalitás meghaladásának elősegítésében és az „ilyen gondolatok”, a rendszerkritikus szempontok és fogalmak, a részvételi elv terjesztésében, meghonosításában érdemes keresnünk, függetlenül attól, hogy számos ponton nem értünk egyet az ismertebb hazai képviselőikkel (LMP, Milla, Szolidaritás, 4K!, stb.). Sőt, éppen emiatt bőven akad számunkra tennivaló ezen a téren.
Mégis mit ért el a rendszerkritikus, térfoglaló világmozgalom?
2012.08.11. 02:12
Egy évvel ezelőtt a különféle rendszerkritikus „erők” az október 15-re meghirdetett „Világforradalom” felhívásának lázában égtek. Miután a spanyol „Felháborodottak”, a 15M (avagy Valódi demokráciát most!) mozgalom látványos, világraszóló (bár a „központi” média által igencsak alulreprezentált) tüntetéshulláma elérte csúcspontját és Izraelben a sátoros tiltakozóakcióból kinőtt „Társadalmi igazságosságot!” mozgalom is egyre nagyobb tömegtüntetéseket szervezett, megszületett a felhívás a Wall Street szeptember 17-i elfoglalására. A plakáton az állt, „Hozz sátrat!”.
Ami az ősz során történt, legtöbb olvasónk számára vélhetően jól ismert. Dióhéjban: az Occupy Wall Street október elejére országos mozgalommá nőtte ki magát az USA-ban, az október 15-i globális akciónapon pedig csaknem 1000 városban voltak megmozdulások szerte a világon a valódi demokrácia, a szociális igazságosság, a fenntarthatóság jegyében. A legtöbb helyen ekkortájt jöttek létre a hosszabb-rövidebb ideig fennálló sátortáborok, rendszerint nagyvárosok pénzügyi negyedeiben. November közepétől kezdve ezeket a táborokat különféle indokok alapján fölszámolták, leginkább karhatalmi eszközökkel. Az aktivisták kénytelenek voltak stratégiát váltani. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy például a londoni "központi" tábor ez év februárjáig, a frankfurti egészen májusig tartott ki megszakítás nélkül.
Egy gyakran hangoztatott véleménytípus szerint nem történt semmi különös: „tüntettek, megunták, hazamentek”. Sokan úgy értelmezték az eseményeket, hogy mivel a látványos, világméretű akciók ellenére sem történtek azonnali, szembeötlő és mélyreható változások a hatalmi rendszerek működésében, a kezdeményezés kudarcba fulladt. Részben ennek a hozzáállásnak köszönhetően a mozgalom általában véve valóban sokat veszített lendületéből, tegyük hozzá nem mindenhol, sokfelé pedig egyszerűen átalakult. Ugyanakkor az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa több országában is már-már megszokottá váltak az ilyen jellegű megmozdulások, miközben vannak országok, ahol csak mostanában erősödtek föl a rendszerkritikus hangok.
Véleményünk szerint a fenti értelmezés a mozgalom, az események jellegének és szerepének félreértésén alapul. Azzal, hogy egy világméretű tüntetéshullám bontakozott ki, amely mint ilyen, példátlan módon első sorban a paradigmaváltást, a részvétel és a társadalmi igazságosság eszméjét hirdette, erőteljesen fölgyorsult „az erjedés” már egyébként is zajló folyamata. A mozgalom hatására olyan témák kerültek be (főleg az amerikai és Nyugat-európai) közbeszédbe, amelyek korábban igencsak mellőzve voltak, például a pénzügyi szektor, illetve a gazdasági szereplők, óriáscégek túlhatalma, a képviseleti demokrácia intézményeinek kiüresedése, hitelvesztése, vagy a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke. A leglátványosabb változás az alsó 99% és az uralkodó 1% (az összefonódó pénzügyi-gazdasági-politikai elit) fogalmának széles körű használatában érhető tetten. Ahogy a „némi” tartózkodás, időhúzás után az eseményekről tudósító média igyekezett hangsúlyozni, a mozgalom nem igazán fogalmazott meg (hagyományos értelemben vett) követeléseket. Ez által a tüntetések céltalanságát, szervezetlenségét kívánták bizonyítani, holott éppen ez az egyik olyan pont, amely mutatja, hogy nem egy „szokásos” tiltakozó mozgalomról van szó, amely egyes, jól behatárolható (csoport)érdekek és szűk értelemben vett konkrét ügyek mentén szerveződik. Sokkal inkább egy olyan alulról szerveződő képződményről beszélhetünk, amely egyszerű szimbólumok segítségével, mint a térfoglalás, a sátor, vagy a Guy Fawkes maszk és az egyszerű, lényegre törő üzenetek által (pl. „Mi vagyunk a 99%”) hamar fogalommá, „márkanévvé” lett és mémként, amolyan kulturális vírusként a (közösségi) média által terjedt. Lokális és globális szinten hívta föl a figyelmet arra, hogy a fennálló berendezkedés igazságtalan, rosszul működik és egyben megkísérel alternatív viselkedésmódokat, hozzáállást, szemléletmódot fölmutatni, illetve terjeszteni az ezzel kapcsolatos információkat. Ahogy egy transzparensen találóan megfogalmazták: „This is not a protest, this is a PROCESS” (Ez nem egy tüntetés, hanem egy folyamat).
Az utcai akciókra épülő új generációs mozgalmak sokkal inkább hasonlíthatók a hacktivizmushoz, például az Anonymous csoport ténykedéséhez, mint a hagyományos utcai tiltakozó-mozgalmakhoz. Előbbiek közös vonása, hogy első sorban figyelemfelkeltő akciókat hajtanak végre, közösséget, hálózatot építenek és információt terjesztenek. A hagyományos utcai demonstrációk célja legtöbbször a nyomásgyakorlás, így kulcsfontosságú, hogy egy-egy akció mekkora tömeget képes utcára vinni. Az új típusú mozgalmak esetében a tömegek utcai jelenléte nem feltétlenül szükséges, persze a támogatás demonstrálása miatt továbbra is fontos elem.
Nem az Occupy és a hasonló mozgalmak fogják önmagukban megváltoztatni a fennálló hatalmi rendszert, nem is ez a szerepük, még ha a vágyott célok közt szerepelt is. Jelentőségük abban áll, hogy sok-sok millió ember nézeteire, gondolkodására vannak hatással, terelik figyelmüket az igazán fontos problémák és a megoldási javaslatok irányába. Világforradalmat hirdetni tehát bizonyos szempontból olyan túlzás volt, ami a klasszikus forradalom elmaradásakor valamelyest visszaütött, ugyanakkor a hosszabb távú folyamatokat tekintve idővel mégis igazolhatja magát (tegyük hozzá, hogy az eredeti hívószó a nehezen lefordítható szójátékkal élő World rEvolution, mondjuk „világforradalom: világ(r)evolúció” volt, amely már önmagában folyamatra, fejlődésre utal).
A következő bejegyzésben a mozgalom hazai helyzetét, lehetőségeit vesszük górcső alá.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: mozgalom 99% felháborodottak occupy 15o united for global change
„LIBORgate” - A történelem legnagyobb bankbotránya?
2012.07.25. 07:40
A június végén, Londonban kipattant kamatmanipulációs botrányt többen jellemezték már úgy: jelentőségét nehéz túlbecsülni. A skandalum valóban, már csak az ügy szálainak kiterjedtségét, globális jellegét tekintve is világrengetőnek bizonyulhat, ám az általa föltáruló összefüggéseket a mélyen tisztelt főáramú média egyelőre nem nagyon firtatja. (Arról nem beszélve, hogy hazánkban, de még a sokkal közvetlenebbül érintett Egyesült Államokban is a súlyához mérve igen keveset foglalkoznak a témával).
A szóban forgó ügyet röviden összefoglalva: bizonyítást nyert, hogy a Barclays Capital, a világ egyik legnagyobb pénzügyi cége a 2008-as krízist megelőző és az azt követő években is manipulálta a bankközi kamatszinteket, többek között a LIBOR referenciamutatót (London InterBank Offered Rate – londoni bankközi kínálati kamatláb). A szinte a teljes világgazdaságra közvetetten hatást gyakorló irányadó kamatok manipulálásáért a Barclays-t rekordösszegű, 290 millió angol fontnyi (453 millió USD, kb. 110 milliárd HUF) bírsággal büntették, elnöke és vezérigazgatója is lemondásra kényszerült. A botrány hatalmas felháborodást keltett a brit közvéleményben, például az a videó volt a legnézettebb a BBC weboldalán június utolsó napjaiban, amelyben egy színész a bankárok emberiességét is megkérdőjelezi. Ismét fölerősödött a bankok és a pénzügyi rendszer romlottságáról, illetve a szigorúbb szabályozásról és a büntetőjogi felelősségről szóló vita. A kormány nyilvános vizsgálatot indított az ügyben, parlamenti meghallgatásokat tartottak, miközben egyre több ügyfél fordul el a nagy cégektől és viszi pénzét inkább ún. etikus pénzintézetekhez, helyi takarékszövetkezetekhez, közösségi bankokhoz.
Azonban mindez csupán a kezdet. Hamar nyilvánosságra került, hogy a botrányban nem csak a Barclays érintett, több mint egy tucat vezető globális pénzintézet ellen folyik nyomozás, olyanok ellen, mint a Citigroup, a JP Morgan Chase, a HSBC, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, az UBS vagy a Bank of America. Bob Diamond, a Barclays lemondásra kényszerülő feje még a brit központi bankot, a Bank of England-et is hírbe hozta az üggyel kapcsolatban, azt állítva, hogy ők bíztatták cégét manipulációra. A most nyilvánosságra került információk egy évek óta folyó nyomozás eredményei, amely szerint a csalássorozat, legalább három földrészt érint és Észak-Amerikában, illetve Ázsiában bejegyzett kereseteken alapul.
Ugyan az ügy Nagy Britannián kívül egyelőre nem igazán keltett jelentőségének megfelelő, általános fölzúdulást, - hála a vezető médiumok hathatós közreműködésének - a pénzügyi világ alaposan fölbolydult és a felügyelet, illetve az igazságszolgáltatás szervei sem tétlenkedhetnek. Végre olyan, például a deregulációval kapcsolatos kérdések vetődnek föl a legnagyobb sajtóorgánumok részéről is, melyeket már évek óta feszegettek egyes szakértők, aktivisták és filmkészítők. 
Mi, akik a pénzvilág és a felső tízezer, avagy az 1% megregulázását is sürgető civil mozgalmak résztvevői vagyunk önigazolást és egyben a paradigmaváltást elősegítő új lehetőséget látunk ebben az egyre terebélyesedő botránysorozatban.
A legnagyobb bankok érintettségén túl fölmerült, hogy az egyébként az Egyesült Királyságban a magyarországihoz hasonló, kiugróan magas üzemanyagárakat szintén manipulálhatták, közben pedig – a Goldman Sachs tavaszi és a Vatikán bankjának nyár eleji botrányai után – rendkívül súlyos vádak fogalmazódtak meg a nemzetközi bankóriás HSBC-vel szemben is: drogüzlettel kapcsolatos pénzmosással és terrorszervezetekkel való üzleteléssel vádolja a bankot az amerikai szenátus egy jelentése. Fény derült a londoni City által lobbizásra fordított hatalmas összegekre, a hitelkártya cégek és bankok közös üzelmeire, miközben a legnagyobb pénzügyi vállalatok egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek. Néhány napja jelent meg a hír, hogy Európában és az USA-ban is küszöbön állhatnak a LIBOR-üggyel kapcsolatos letartóztatások, ahogy a leggazdagabbak által adóelkerülés révén „megtakarított”, minden eddigi becslést fölülmúló összegekről szóló jelentés híre is. A jelentés szerint a vagyon eloszlása a világban még az eddig becsültnél is egyenlőtlenebb lehet és azt is megmutatja, hogy a fejlődő országokból micsoda összegek vándorolnak ki csupán az adóelkerülés révén. Nem mellékes körülmény, hogy hazánk előkelő helyet foglal el a leginkább érintett országok sorában. Végigtekintve ezen eseményeken, mintha egy egyre terebélyesedő dominó-effektust látnánk.
A korrupt pénzügyi-gazdasági rendszer valódi arca
2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt - a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.
A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.
A legnagyobb pénzintézeteknek a „LIBORgate-ügyben” való érintettsége, a manipulációban való összejátszásuk lelepleződése a gyakorlatban bizonyíthatja a svájci kutatók által fölvázolt, a leghatalmasabb, szorosan összekapcsolódó cégek alkotta „megatröszt” létezését. Csaknem mindegy, hogy összeesküvésnek, vagy egy elszabadult, a fejünkre nőtt vállalati struktúrának nevezzük, amivel itt szemben állunk az egy globális, végletesen koncentrált hatalmi szerkezet, amely az egyre csak gyűlő bizonyítékok alapján, finoman szólva is velejéig korrupt.
Az összefüggésekről jóval részletesebben ITT.
Kapcsolódó bejegyzés: „Az Occupy-nak igaza volt” – a változás jelei a pénzvilágban
Hiánypótlás: májusi fotók
2012.07.25. 05:04
2012. május 12.
demonstráció és Emberek Tanácsa a nemzetközi akciónapon
május 13-20.
"kitelepülés" naponta az Erzsébet téren
május 19.
faültető akció: "A valódi demokrácia fája"
