Van-e helye az Occupy mozgalomnak Magyarországon?
2012.08.25. 22:15
Az előző bejegyzésben a „Felháborodottak”, angolszász nevén az Occupy globális mozgalmának hatását, eddigi eredményeit taglaltuk, most nézzük, mi a helyzet az ügyben Magyarországon! Kapásból azt lehetne mondani, hogy hazánkban nincs is ilyen mozgalom, de ha jobban megnézzük, a helyzet inkább úgy áll, hogy vannak ilyen jellegű civil kezdeményezések az ország több pontján is Pécstől, Szegeden és Győrön át a fővárosiakig. Ezek, saját csoportunkat is beleértve a nyugati példákkal ellentétben egyelőre nem igazán tudtak kitörni a „felszín alól” (ha leszámítjuk a sajtó olykor igen élénk érdeklődését, ami önmagában bizony kevés), miközben nem állíthatjuk, hogy az Occupy elvei és üzenetei hazánkban ne lennének érvényesek.
Röviden áttekintve...
...az ide köthető hazai eseményeket: 2011 nyarán sor került néhány kisebb szimpátiatüntetésre, szolidaritási akcióra a spanyol Felháborodottak mozgalma mellett Budapesten. Ekkor jelent meg először magyar nyelven a jelmondat: Valódi demokráciát, most! A spanyolországi események hatására meghirdetett október 15-i globális akciónap, a „Világforradalom” felhívására reagálva kb. egy évvel ezelőtt néhányan szervezni kezdték a budapesti eseményt, később ebből a szervezői csapatból jött létre csoportunk, a Valódi Demokráciát Most! Occupy Hungary. Az őszi globális tüntetéshullám csúcspontjának is tekinthető akciónapon a fővárosi demonstrációnkon mintegy 1500-an vettek részt és Pécsett is megtartották az első megmozdulást a mozgalom zászlaja alatt. Csoportunk novemberben két szervezett akciót is tartott a Budapest Bank Center-nél, a világban egyre csak terjedő megmozdulások kulcsszavaira immár a sajtó is élénk érdeklődéssel reagált. Az első nekibuzdulás azonban hamar alábbhagyott. Sokan az egész mozgalom szerepét, folyamat-jellegét félreértve, a gyors, látványos változások hiányában hamar elkedvetlenedtek. Emellett, mint kiderült, Magyarországon egyszerűen még nincs meg az igazi társadalmi felhajtóerő az ilyen, új típusú mozgalmak mögött. A felpörgő nemzetközi események sodrásában nem igazán sikerült tartalmukban is megfelelő módon „magyarra fordítanunk” az egyébként itthon is nagyon releváns üzeneteket.
"Foglald el a teret!" Budapest, 2011.okt.15.
A 2012-es év elején úgy tűnt, változik a helyzet, itthon is egyre több szerveződés aktivizálta magát, a magyar Anonymous csoport színre lépésével pedig „a rendszerkritikus kórus” is egyre erősödött. Februárban egy másik fővárosi Occupy csoport kezdeményezésére létrejött a mozgalomhoz köthető eddigi legszélesebb, sajnos csak „eseti” összefogás: az ACTA egyezmény elleni nemzetközi akciónapon Pécsett, Szegeden, Győrben, Székesfehérváron és Budapesten is tüntetések zajlottak. Néhány nappal később a Hallgatói Hálózat demonstrációja után megvalósult a jelenkori Magyarország első egyetemfoglalása, hallgatói fórummal egybekötve, amelynek levezénylésére csoportunk tagjai készítették föl a moderátorokat az általunk is használt, a spanyol Felháborodottaktól származó Emberek Tanácsa módszertan alkalmazására. Néhány hét múlva folyamatos, sátoros térfoglaló demonstráció alakult ki Schmitt Pál lemondásáért a budai várban, OccuPál néven. Egyre több tüntetésen bukkantak föl az itthon is meghonosodó, ikonikus Guy Fawkes maszkok. Ha koherens magyarországi térfoglaló mozgalomról nem is lehetett beszélni, egyes elemei itthon is mind gyakrabban jutottak szerephez. Ezen fölbátorodva csoportunk egy része a május 12-i nemzetközi akciónapra fókuszálva ismét nekigyürkőzött a feladatnak, hogy összefogja a magyar felháborodottakat, a remélt áttörés azonban elmaradt. Be kellett látnunk, hogy a magyar rendszerkritikus (tömeg)mozgalom ideje még nem jött el, hogy alapvetőbb lépésekre van szükség.
Hazai érvényességéről
Csaknem egy évnyi, a mozgalom meghonosítását célzó kísérletezés után úgy is tűnhet, hogy az egyszerűen nem kompatibilis a magyar közeggel, vagy nem érvényes ebben az országban. Az összeegyeztethetőség kérdése ott kezdődik, hogy minden erőfeszítésünk ellenére itthon sajnos viszonylag kevesen vannak tisztában a nyugaton széles körben fogalommá vált mozgalom jelentőségével és alapvető üzenetével, sokan pusztán „bankellenes mozgalomként” ismerik, ha egyáltalán tudnak róla valamit, és ebben a hazai tömegmédiának jelentős szerepe van. Ahogy az előző bejegyzésben is kifejtettük, az Occupy olyan új típusú rendszerkritikus mozgalom, amelynek jelentősége a figyelemkeltés, az eszmék és információk terjesztésének hatékonyságában van és nem hagyományos tömegmozgalom, amely az érdekérvényesítés és nyomásgyakorlás mentén szerveződik. Ugyan utcai akciókkal (is) operál, jellegét tekintve sokkal inkább nevezhető virtuálisnak, mint hagyományosnak. Nemzetközi szinten is sokan félreértelmezték az Occupy természetét, Magyarországon pedig szinte mindenki. Az Anonymous csoport hazai fölbukkanása óta jelentősen könnyebb elmagyarázni a különbséget, de mi tagadás, eleinte magunk is a bevett sémák mentén gondolkodtunk, amíg rá nem jöttünk, hogy zsákutcába futunk. A globális események, a „világforradalom” sodrásában elkapkodtunk dolgokat. A helyzet az, hogy ugyan Magyarországon is elkezdődött a civil politizálás felértékelődése, és lassan formálódik egy rendszerkritikus, radikális, részvételi demokrácia-orientált tónus a közbeszédben, de még nagyon az út elején járunk, és amire szükség van, az az új témák, fogalmak megismertetése és bevezetése, összefüggések föltárása.
Egyszerűen nem igaz, hogy hazánkban ne lenne érvényes a Felháborodottak rendszerkritikája. Magyarországon sem beszélhetünk valódi demokráciáról, az állampolgári részvétel széles lehetőségeiről a döntéshozatalban, a politikai és gazdasági folyamatok mind nagyobb demokratikus ellenőrzéséről, az elmúlt két év tendenciáit tekintve különösen nem. Magyarországon az elmúlt 22 év örökségeként a képviseleti demokrácia intézményei talán még inkább kiüresedtek, mint nyugaton, arról nem beszélve, hogy demokratikus történelmi előzményekről alig-alig beszélhetünk. A politikai és a gazdasági elit összefonódása kormányoktól függetlenül elképesztő méreteket ölt. Elég az „elmúlt nyolc év” korrupciós botrányaira és Ángyán József oligarcháira gondolni, akikről a volt államtitkár így nyilatkozott: „…ahhoz, hogy távol tudjuk e köröket tartani a politikai döntéshozataltól, előbb el kell távolítani őket onnan.” A mesterségesen fűtött pártpolitikai megosztottság szinte lehetetlenné teszi a közügyek értelmes, higgadt megvitatását. A hagyományos, (többnyire) nem internetes sajtó szabadsága már az utóbbi két év történései előtt is kérdéses volt, szinte minden orgánum a pártpolitikai szempontok alá rendelődött. A magyar választók politikai kiábrándultsága, a „bizonytalanok” száma sosem volt olyan magas, mint az idén.
A vagyoni egyenlőtlenségek mértéke hazánkban is égbekiáltó. Miközben egyre többen és többen süllyednek szegénységbe, egy rendkívül szűk réteg kezében összpontosul az ország vagyonának egyre nagyobb része. A „Mi vagyunk a 99%” szlogenje valószínűleg csak azért nem honosodott meg, mert nem sikerült megfelelően elmagyarázni a jelentését. Egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint országunk az első húsz között szerepel a gazdagok által adóelkerülés révén offshore-ba, külföldi adóparadicsomokba menekített összegek világranglistáján, a többnyire külföldi tulajdonú óriáscégek pedig szintén hatalmas pénzeket visznek ki minimális adózás mellett. A gazdasági válság, a devizahitelek és általában az eladósodottság kapcsán valószínűleg a magyarok többségének azt nem kéne elmagyarázni, hogy baj van a bankrendszerrel és a globális pénzkapitalizmussal. Az ország gazdaságának kiszolgáltatottsága, ha úgy tetszik „fenntarthatatlansága” is egyre több ember számára nyilvánvaló, legyen szó akár a forint árfolyamáról, vagy az energiahordozókról, üzemanyagokról, élelmiszerekről.
A nyomtatott Magyar Nemzet egyik újságírója a tavaly októberi globális tüntetések kapcsán lényegében azt találta leírni, hogy Budapesten a megmozdulás „lanyha" volt, mivel a kormány éppen a mozgalom programját hajtja végre. Önmagában örömteli, hogy a második Orbán-kormány látványosan szembement a globális pénzügy és politika hatalmi rendszerével, igyekszik csökkenteni az ország kiszolgáltatottságát és olyan problémákat helyez középpontba, mint az (állam)adósság kérdése. Azonban a „Nem leszünk gyarmat!” típusú kommunikációval, a különadókhoz hasonló intézkedésekkel, vagy a központi bank(ok) érinthetetlenségének megkérdőjelezésével csak nagyon óvatosan és inkább a felszínen kezdi ki a globális rendszer tabuit, melyeket az Occupy mozgalom is élesen bírál. Ugyanakkor a „nemzeti” és pl. a kínai tőkések számára kifejezetten kedvező politikát folytat, valójában neoliberális adópolitikája is a tehetősebb rétegnek kedvez, a „gazdasági elitnek”, vagyis az oligarcháknak való kitettségéről pedig már ejtettünk szót. Valójában nem a válságba jutott rendszer meghaladására, hanem az országnak a nemzetközi rendszeren belüli újrapozícionálására tett kísérletről van szó. A kormány programja tehát igen csak távol áll a valódi, részvételi demokrácia, a társadalmi igazságosság, és fenntarthatóság megvalósításától, sokkal inkább központosító törekvéseket, tekintélyelvűséget és erőből való politizálást tapasztalunk.
Hogyan tovább?
Az első és egyben a legnagyobb demonstrációnk alkalmával 2011.okt.15-én állampolgári fórumot, Emberek Tanácsát szerveztünk, amelyen a résztvevők az általunk legfontosabbnak tartott problémákat vesézték ki és próbáltak közös megoldási javaslatokat fölvetni. A rendkívül jó hangulatú, konstruktív tanácskozással kapcsolatban többen azt emelték ki, hogy nagyszerű volt látni, ahogy különböző politikai, világnézeti alapállású emberek nemcsak szóba álltak egymással, hanem vitázva, beszélgetve végül közös álláspontra tudtak jutni olyan kérdésekben, mint például az állam szerepe, vagy az emberi és szociális jogok témája. A legnagyobb siker az volt, hogy ha csak pár órára is, de össze tudtunk hozni egy közösséget, amely felülemelkedett a fennálló rendszer működésmódján, a szekértábor-politika beidegződésein és így lebomlottak a különböző résztvevők közti korlátok. Ezzel sikerült bebizonyítanunk, hogy ezek a korlátok nem csupán meghaladhatók, hanem sokan kimondottan igénylik is a meghaladásukat.
"Foglald el a jövőt!" Budapest, 2012.febr.15.
A most formálódó radikális demokrata ellenzékkel kapcsolatban Jávor Benedek megfogalmazta, hogy annak nem elég pusztán a jelenlegi kormány leváltására törekednie, alternatívát kell fölmutatnia a „kartellpártok” (Fidesz, MSZP) rendszerével és a szélsőjobb kirekesztő politikájával szemben, a részvételi demokrácia felé való elmozdulással. Jávor szerint a „harmadik pólus” rendszerkritikájának három szinten kell megvalósulnia: az Orbán-rendszer bírálatában, a harmadik köztársaság 20 évének és a globális pénzügyi-gazdasági-politikai rendszer kritikájában.
Ha már egy parlamenti párt frakcióvezetője is ilyen gondolatokat fogalmaz meg nyilvánosan, akkor azt mondhatjuk, az Occupy eszmeiségének nagyon is van helye a mai Magyarországon és az már nem a földalatti mozgalmak szintjén keresendő. Ami a közeljövőt illeti, a miénkhez hasonló csoportok szerepét talán a szekértábor-mentalitás meghaladásának elősegítésében és az „ilyen gondolatok”, a rendszerkritikus szempontok és fogalmak, a részvételi elv terjesztésében, meghonosításában érdemes keresnünk, függetlenül attól, hogy számos ponton nem értünk egyet az ismertebb hazai képviselőikkel (LMP, Milla, Szolidaritás, 4K!, stb.). Sőt, éppen emiatt bőven akad számunkra tennivaló ezen a téren.
Szerző: VDM '12
Szólj hozzá!
Címkék: kormány megbékélés anonymous részvétel valódi demokrácia acta m12 hallgatói hálózat felháborodottak occupy 15o emberek tanácsa harmadik pólus
Ajánlott bejegyzések:
-
„RendszerKRITIKUS TÖMEG” – Élhetetlenség, a rendszer, és az emberhez méltó lét
-
A szegénység világnapja - Vegyük vissza az ÉLETÜNKET!
-
"Egy fél kiló aranyat akarsz, vagy totális szeretetben élni?"
-
És mi van, ha fölállunk?
Coca Cola, branding, székek, forradalom -
Kulcsfogalmak VI.: Közvetlen cselekvés, térfoglalás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.