A spanyol Los Indignados, vagyis a Felháborodottak és fiatalabb, ám közismertebb testvérét, az Occupy mozgalmat is bevallottan az „Arab Tavasz”, kiváltképp a 2011-es egyiptomi forradalom eseményei inspirálták. Az idei nyár nagy tömegmozgalmai egyes ún. fejlődő országokban már ezeknek a nyugati rendszerkritikus mozgalmaknak a jegyeit hordozták, most pedig könnyen előfordulhat, hogy ismét a nyugati országok (is) következnek.

A május-júniusi törökországi tüntetések idején egy New York-i aktivista a következőképpen foglalta össze a helyzetet: „Hol tart most az Occupy mozgalom? A válasz: Törökországban.” Miközben az Indignados-Occupy testvérmozgalmak szülőföldjükön, azaz Spanyolországban és az USA-ban korábbi intenzitásukhoz képest háttérbe húzódtak, hatásuk szinte az egész világon szó szerint szemmel láthatóvá vált. Azon túl, hogy főleg az angolszász és a Nyugat-európai országokban jelentősen befolyásolták a közbeszédet és hoztak be korábban mellőzött problémákat a köztudatba, pl. a gazdasági és politikai elitek összefonódása, a képviseleti demokrácia kiüresedése, a pénzügyi szektor és a vállalatok túlhatalma, társadalmi egyenlőtlenségek stb, az elmúlt két évben, ahogy egyébként hazánkban is, szerte a világon jelentek meg a legkülönfélébb helyzetekben a hozzájuk kapcsolódó motívumok a Guy Fawkes maszkoktól a szlogeneken és szállóigéken át az olyan stratégiákig és technikákig, mint a térfoglalás, vagy a közvetlen demokratikus tanácskozások.

2013 során eddig főleg a szegényebb, „a világ perifériájához” sorolt, ún. fejlődő országokban alakultak ki izmosabb tüntetéshullámok. Többnek közös vonása, hogy valamilyen látszólag kis jelentőségű ügy nyomán pattantak ki, majd gyakran az egész rendszerrel szembeni általános elégedetlenséget kifejező mozgalmakká duzzadtak.

• Az év elején Bulgáriában az áram árának emelése jelentette az utolsó cseppet a pohárban, az utolsó utánit pedig a tüntetők szétveretése. A kormányfő ugyan lemondott az általános felháborodás hatására, az oligarchák és a pártok hatalmát (vagyis a gazdasági és politikai elit itthon is ismerős összefonódását) elutasító, igazságos rendszert követelő demonstrációk az előrehozott választások és az új kormány megalakulása után is folytatódnak.
• Az isztambuli Gezi park plázaépítés miatti lerombolása ellen fellépő „Occupy Gezi” nevű csoporttal szembeni rendőri brutalitás vezetett a heteken át tartó rendszerkritikus felhangokkal teli kormányellenes tömegdemonstrációkhoz, melyeknek csak erőszakkal tudtak véget vetni.
• Brazíliában a közösségi közlekedés jegyárainak emelése, illetve egy polgármester hatalmi arroganciája váltotta ki a szintén országszerte, heteken át tartó sokszázezres tüntetéseket a korrupció, a közszolgáltatások alacsony színvonala és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen. A mozgalom egyik jelmondatát az Occupy-tól eredő „Elnézést a kellemetlenségért, éppen megváltoztatjuk Brazíliát” adta. A tüntetések éppen a minap kezdődtek újra.
• Pakisztánban a kormányfőt is érintő korrupciós botrány hatására kezdődtek intenzív tiltakozások, a demonstrálók a spanyol Felháborodottakat idézve valódi demokráciát követeltek. A kormány megbukott.
• Kínában több alkalommal is demonstrációk zajlottak – ami már önmagában meglehetősen szokatlan.
• Thaiföldön is tömegtüntetések zajlanak, a "képmutatók demokráciáját" kárhoztatva.
• Tunéziában idén kétszer is tömegtüntetések sora kísérte ellenzéki politikusok meggyilkolását, a kormány nemrégiben már hajlandónak mutatkozott tárgyalni a tüntetőkkel nemzeti egységkormány alakításáról. A demonstrációk folytatódnak.
• A hatalmával visszaélő választott elnök lemondását követelve milliók vonultak utcára Egyiptomban, az ikonikus Tahrir tér ismét tüntetőkkel telt meg. Az elnököt végül a hadsereg fosztotta meg hivatalától.

 
A sok százezres, vagy milliós tömegekhez képest kevésbé látványos módon, de a gazdag(abb) országokban is zajlottak, zajlanak az események.

• Olaszországban egy új rendszerkritikus mozgalom, ill. párt a szavazatok 25%-át szerezte meg a februári választásokon, vezetője szerint „Ez egy forradalom kezdete”.
• Májusban – amerikai kezdeményezésre - több száz helyszínen tartottak tüntetéseket világszerte a Monsanto vegyipari és biotech vállalatóriás viselt dolgai miatt, elutasítva a génmódosított, agyonvegyszerezett terményeket.
• Az Occupy mozgalom és szakszervezetek több tucat városban szerveztek tömegdemonstrációkat USA-szerte május elsején, az Occupy Homes folyamatos otthonvédő tevékenysége mellett egy időre az amerikai igazságügyi minisztérium előtti teret is elfoglalta, követelve a vétkes bankárok felelősségre vonását. Az NSA lehallgatási botrány kapcsán is országos megmozdulásokra került sor az Egyesült Államokban.
• Miközben a Blockupy Frankfurt szervezésében idén is blokád alá vették az EKB épületét, nagyszabású szolidaritási tüntetések zajlottak a régóta forrongó Görög- és Spanyolországban, illetve Portugáliában is kritizálva a megszorítások politikáját. Emellett ismét föllángolt a spanyol kormányt érintő korrupciós botrány, természetesen tüntetésekkel kísérve.
• A spanyol Indignados és az izraeli „Társadalmi igazságosságot!” mozgalom idén is sokezres demonstrációkkal ünnepelték indulásuk évfordulóit.

Zbigniew Brzezinski, amerikai geopolitikai szakértő, volt elnöki tanácsadó, aki korábban maga is egy, az elit által sokkal inkább kontrollált, megfigyelés alatt tartott társadalom fokozatos kialakulását vetítette előre, 2008 óta már globális politikai ébredésről beszél: „A történelem során először, csaknem az egész emberiség politikailag aktív, tudatos és inter-aktív. A globális aktivizmus a kulturális elismertség és a gazdasági lehetőségek hullámát hozza lére a gyarmati és birodalmi uralom emlékeitől sebzett világban.” Brzezinski értékelése szerint mindez együtt jár a nyugati hatalmak több száz éves dominanciájának alkonyával, a világpolitika diverzifikálódásával, fő mozgatórugója pedig az emberi méltóság kiteljesedése iránti általános vágy, ez a helyzet pedig a valaha volt legnagyobb fenyegetés elé állítja a globális kapitalizmus elitjeit. Egy, a világon 1979-2013 között zajló mintegy 250 millió jelentősebb tüntetést megjelenítő animáció is ezt látszik alátámasztani, ha megfigyeljük a felvillanó pontok intenzív sűrűsödését az utóbbi évek esetében.

Miután a megfigyelési botrány tovább tépázta a nyugati kormányok becsületét, könnyen lehet, hogy a meglehetősen gyenge lábakon álló szíriai katonai beavatkozás bizonyul annak a momentumnak, amit újabb rendszerkritikus tüntetéshullám követhet. Mindenesetre a világszerte szaporodó, a beavatkozást ellenző megmozdulások, egyes pletykák és a globális rendszerkritikus mozgalmak közeledő „jeles napjai” (szept. 17, okt.15, nov.5.) erre engednek következtetni. Meglátjuk, hogy Európában és Észak-Amerikában is aktuális lesz-e a brazil tüntetőknek a népre utaló jelmondata, miszerint „Az alvó óriás felébredt”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.