A közvetlen politikai cselekvés stratégiája általában adott problémákra, illetve a válaszul adható megoldásokra, alternatívákra irányuló demonstratív figyelemfelkeltést, valamint a megfelelő képviseletet nélkülöző csoportok nyomásgyakorlás általi érdekérvényesítését célozza. Az alkalmazott eszközök minősége alapján erőszakmentes és erőszakos válfaját szokás megkülönböztetni. Előbbi legfőbb eszközei az erőszakmentes  polgári engedetlenség körébe sorolható tüntetések, sztrájkok, ülősztrájkok (sit-in) és foglalások, hacktivizmus stb. Az ebbe a viszonylag új keletű irányba elköteleződő mozgalmak, csoportok általában következetesen elutasítják a többnyire jóval nagyobb múltú erőszakos formák (véres lázadások, felkelések, merényletek, zavargások, stb.) alkalmazását, bár például a tulajdon elleni erőszak, szabotázs és blokád mérsékeltebb eszközeivel kapcsolatban még ma is megoszlanak a vélemények. A kifejezetten valamilyen ügy előmozdítása érdekében megvalósuló erőszakmentes közvetlen cselekvés, illetve polgári engedetlenség jelenségét proaktív aktivizmusnak, röviden pro-aktivizmusnak is nevezik.

Ülősztrájkkal a vietnami háború ellen, USA 1970 körül

Modern értelmében a közvetlen cselekvés fogalma a lutheri protestáns, illetve a klasszikus forradalmi és munkásmozgalmi hagyományból eredeztethető. A fogalom már a múlt század elejének munkás- és nőmozgalmi, illetve anarchista diskurzusában fölbukkant, elterjedése Voltairine de Cleyne hasonló című, 1912-es esszéjének köszönhető, azt a Bostoni teadélutánig és a rabszolgák felszabadításáért küzdő mozgalomig vezeti vissza, és a polgári jogok kérdéskörébe sorolja. A nők szavazati jogáért küzdő brit és amerikai szüfrazsettek, illetve az ír függetlenségi mozgalom résztvevői már ekkortájt alkalmazták a passzív ellenállás, nevezetesen az éhségsztrájk módszerét is figyelemfelkeltő célzattal. Az erőszakmentes polgári engedetlenség, vagy passzív rezisztencia fogalmát elméleti síkon a XIX. század közepén Henry David Thoreau alapozta meg, majd Mohandas, avagy Mahatma Gandhi teljesítette ki az 1920-as évektől kezdve a Satyagraha (magyarul az igazság mellett való kiállás, vagy lelki erő) tanításával, illetve az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjaként folytatott tevékenységével, amit például az éhségsztrájk angol gyarmatosítók által betiltott, az ősi indiai hagyományban is megtalálható gyakorlatának felelevenítése, vagy a legendás Sómenet fémjelez. A polgári engedetlenség gyakorlatának másik úttörője Rosa Parks afro-amerikai aktivista, az 1955-ös Montgomery buszbojkott elindítója, illetve az ennek nyomán kialakuló polgárjogi mozgalom vezetője, Martin Luther King. Nagyrészt kettőjük tevékenysége nyomán az 1960-as évekre a nyugati országokban széles körben alkalmazták a békés engedetlenség gyakorlatát olyan eszközök által, mint például az ülősztrájk, a különféle infrastrukturális, vagy intézményi terek megszokott használatának felforgatásán alapuló, demonstratív elfoglalása. Az 1968 körüli háborúellenes megmozdulások és diáklázadások eseményei Amerika- és Európa-szerte árulkodtak erről. A közvetlen cselekvés a kor ellenkultúrájának fontos eleme, a könnyűzenében, vagy az akcióművészeti tendenciák által a képzőművészetben is markánsan megjelenik.

Bár sokan másként vélekedtek, a közvetlen cselekvésen keresztül megvalósuló erőszakmentes forradalom (jelenkori értelmezésben: rEvolúció) gondolatát mozgalmak egész sora tette magáévá: a nukleáris fegyverkezés-ellenes mozgalomtól a zöldeken át a feministákig, de a keleti tömb országaiban 1980 és '89 között zajló események sem függetleníthetők mindettől. A ’80-as, ’90-es évekre a rendszerkritikusok mellett már olyan, jellemzően konzervatív beállítottságú mozgalmak is átvették a polgári engedetlenség módszereit, mint például az abortuszellenes csoportok, miközben az eszköztár egyre bővült. Főként az ökológiai mozgalmak aktivistáinak tevékenysége nyomán új, az audiovizuális tömegmédia lehetőségeire építő, vagy azokat kihasználó formák születtek, melyek kevés, vagy viszonylag kevés ember részvételével is jelentős figyelemfelkeltő potenciállal bírnak. Ilyenek például a látványos és szimbolikus akciók, mint a bálnavadászat akadályozása, vagy a politikai performance "műfaja". Az internet elterjedésével megjelenő hacktivizmus a virtuális térben valósítja meg a közvetlen politikai cselekvés és a polgári engedetlenség gyakorlatát, az ezredforduló globalizációkritikus mozgalmaival pedig megkezdődött a megelőző évtizedek rendszerkritikus szerveződéseinek világméretű együttműködésben cselekvő hálózatának kiépülése.

Ugyan a pro-aktivizmus fogalma nem feltétlenül korlátozódik erre, az olyan tevékenységek, mint a gerillakertészkedés, vagy a Food not Bombs (Bombák helyett ételt) nevű kezdeményezés(ek)nek az ökoszociális fenntarthatóság elvei mellett kiálló ingyenes, az egyébként a kukákba kerülő élelmiszerfölösleget a rászorulók körében hasznosító ételosztásai rendkívül tiszta példái a közvetlen cselekvés kimondottan pozitív töltésű, legfeljebb közvetett módon tiltakozó jellegű formájának. Az új generációs mozgalmak egyszerre alkalmazzák a hagyományos, tiltakozó jellegű technikákat és folytatnak pro-aktivizmust az Indignados és az Occupy esetében első sorban a látványos közvetlen demokratikus tanácskozások, vagy a szociális jellegű projektek formájában, az Anonymous és társai pedig az információ és a tudás szabadságának nevében tett kiszivárogtatásokkal.

Hazánkban a közvetlen politikai cselekvés és polgári engedetlenség módszerei néhány kivételtől eltekintve az utóbbi évekig nem igazán honosodtak meg, 2011 őszétől - a globális rendszerkritikus tüntetéshullám csúcspontjától - kezdve viszont egyre fokozódó intenzitással jelentkeztek. A Város Mindenkié, illetve a Börtön Helyett Lakhatást iroda- és lakásfoglaló akciói, részben a csoportunk által szervezett szimbolikus események,  majd a Hallgatói Hálózat figyelemfelkeltő és egyetemfoglaló akciói, ülősztrájkjai, vagy az OccuPál nevű sátoros térfoglaló tiltakozás, illetve az Anonymous önálló magyar szárnyának aktivizálódása nyomán, majd a 2012 decemberétől országszerte, váratlan intenzitással jelentkező diáktüntetések rendszeressé váló spontán felvonulásaival, híd- és egyetemfoglaló akcióival, illetve a hallgatói fórumok közvetlen demokratikus tanácskozásaival  rövid idő alatt széles körben elfogadottá és használatossá váltak a közvetlen politikai cselekvés alapvető módszerei, egyre több újonnan alakuló kezdeményezés (Szabad Művészek, Humán Platform, Középiskolai Hálózat, Első Magyar Egyetemfoglalás, Az Alkotmány Nem Játék stb.) folyamodott hasonlókhoz. Annak, hogy Magyarországon a korábban inkább csak szórványosan (pl. a rendszerváltozást megelőző évek ellenzéki demonstrációi, az 1990-es taxisblokád, a 2002-es hídfoglalás és a 2006-os permanens térfoglalás, illetve egyes környezetvédő akciók során) jelentkező erőszakmentes polgári engedetlenség, a vehemensebb, proaktív mozgalmak (Védegylet, Critical Mass, részben a „Jobbik Magyarországért Mozgalom”, TB Mentők, 4K! – Negyedik Köztársaságot!, Zöld Pók, stb., illetve a fönt már említett kezdeményezések)  inkább csak a kétezres évek közepétől, második felétől jelentkeztek, alapvetően három oka van. Ekkor kezdtek felnőni az első, nagyrészt már a rendszerváltás után - posztkommunista képviseleti demokráciában, kapitalista berendezkedésben - szocializálódott nemzedék tagjai, az a generáció, amely számára általánosan magától értetődő a web 2.0 és az egyéb információs technikák folyamatos, aktív használata és ettől az időszaktól kezdve jelentkeztek egyre inkább egyértelmű módon a harmadik köztársaság – a globális problémákkal is összekapcsolódó - válságának tünetei. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a krízis felszínre bukkanásával nagyjából egy időben állt elő a „megfelelő emberanyag” kritikus tömege, és a technikai feltételek is adottak voltak a hirtelen és egyre gyorsuló kibontakozáshoz.

  Térfoglalás

A különféle infrastrukturális, intézményi, vagy közterek megszokott használatának szubverzióján alapuló demonstratív elfoglalásának célja általában politikai jellegű figyelemfelkeltés, nyomásgyakorlás. A közvetlen cselekvés, illetve a polgári engedetlenség alapvető eszközeként számos formája ismert az ülősztrájkoktól a híd- és egyetemfoglalásokon át a tiltakozó-táborok fölállításáig. Ez utóbbi vált az elmúlt években világszerte tapasztalható rendszerkritikus tüntetéshullám legfőbb jelképévé.

A mai értelemben vett politikai indíttatású térfoglalás közvetlen előképének a XIX. századi munkásmozgalmak gyár-és műhelyfoglalásait tekinthetjük, de a fogalom természetesen nem választható el a politikai véleménynyilvánítás és gyülekezés mára intézményesült, bevett formáinak kialakulásától sem. A főként az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmak keretei között kialakuló, az 1960-as évektől a nyugati országokban tömegesen jelentkező ülősztrájkok, és az 1968-as tömeges egyetemfoglalások óta a tér elfoglalásának békés határátlépést megvalósító aktusa az általánosan megszokottnál akár kicsivel is radikálisabb tiltakozások alapvető motívumának, sőt a kihasználatlan épületeket általában lakhatás céljából elfoglaló squatterek számára életformának számít. Az általában szimbolikus jelentőségű közterületeken, például a Fehér Ház, vagy az angol parlament mellett fölállított tiltakozó-sátortáborok gyakorlatát a nukleáris fegyverkezést ellenző mozgalom hozta be a modern módszerek közé 1981-től, azonban ennek előképe már a ’20-as években létezett katonai bázisok szomszédságában fölvert táborok formájában. Az anti-nukleáris mozgalom sátoros tiltakozásait Peace Camp-eknek (Béke-táboroknak) nevezik, és számos közülük évekig, sőt évtizedekig fennállt, vagy még mindig létezik.

2011 elején az egyiptomi forradalom során Kairóban – a pekingi Tienanmen térhez hasonló módon – a város központi terének, a Tahrir térnek az elfoglalásával és a folyamatos, tíz- és százezres tüntetés-folyam középpontjává, szimbolikus hellyé válásával a tiltakozó-tábor fogalma új dimenzióba lépett. Egész sátorváros alakult ki a téren, amely létrehozta a maga infrastruktúráját. A Wisconsin-i törvényhozás épületének februári tömeges elfoglalása már előrevetítette az USA előtt álló forró ősz eseményeit. Májusban a madridi Puerta del Sol téren (és Spanyolország számos városának terein) hasonló foglalás kezdődött válaszul a Toma la Calle!, azaz Foglald el az utcát! felhívására. Ezzel útjára indult a Felháborodottak mozgalma és a nyugati világon végigsöprő rendszerkritikus térfoglaló tüntetéshullám. Júliusban, miközben megszületett a Wall Street elfoglalásra szólító felhívás, egy Tel-Avivban a lakhatás magas költségei miatt kezdődő sátoros térfoglalás életre hívta a később százezreket megmozgató Társadalmi Igazságosságot! nevű, az ország történetében mindaddig példátlan méretű civil tömegmozgalmat. Szeptemberben az Occupy Wall Street is sátortábort hozott létre a New York pénzügyi negyedében található, a terület nagyvállalati tulajdonosának nevét viselő Zucotti parkban (amit vissza is neveztek a korábbi Liberty Plaza-ra, vagyis Szabadság térre), majd a mozgalommá szélesedő kezdeményezés hatására USA-szerte, az október 15-i globális akciónaptól kezdve pedig világszerte alakultak ki hasonlók. Hónapokig álló tiltakozó táborok jöttek lére a londoni Szt. Pál katedrálisnál, az Európai Központi Bank frankfurti épületénél, Hong Kongban a HSBC bankóriás székházánál. A legalább több száz térfoglalás közül sokat karhatalmi erővel számoltak föl, de Sydneyben még több mint másfél év után is fennáll.

        Szimbólummá vált térfoglalások 2011-ből: Kairó, Madrid, Tel-Aviv, New York

A sátortáborok fölállítása mellett az Occupy London több ízben is a foglalás aktusát pozitív, pro-aktivista jelleggel valósította meg: 2011-12-ben egy üresen álló banképület elfoglalásával és Bank of Ideas (Ötletek bankja) néven közösségi térként való megnyitásával, majd 2012-13-ban egy bezárt közkönyvtár foglalás utáni újranyitásával és a helyi közösséggel együttműködésben való működtetésével.

Kulcsfogalmainkat összegző sorozatunk további részei itt olvashatók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.