A több mint egy hete tartó demonstratív, éjszakába nyúló fórumokat a munkaügyi reform ellen tiltakozó diákok kezdeményezték, mostanra pedig Franciaország-szerte elterjedtek, sőt, már Brüsszelt, Berlint, Madridot is elérték. Egyre többen csatlakoznak, és már a kormány is kezd megrettenni tőlük. A rendszerkritikus tiltakozáshullámot sokan az Occupy-hoz és a spanyol Felháborodottak mozgalmához, meg persze 1968-hoz hasonlítják. A Guardian ápr. 8-i tudósításának fordítását közöljük.

Ahogy leszállt az éj Párizs felett, emberek ezrei ültek keresztbe tett lábbal a Place de la République hatalmas terén körbeadva egy mikrofont, és kritikát megfogalmazva mindenféle témákban, a Google dominanciájától az adóelkerülésig, vagy a lakhatási egyenlőtlenségekig.

nuit.jpg

A vita a kora hajnali órákig folytatódott, levessel és szendvicsekkel a kantin-sátorban, és egy forradalmi dalokat éneklő tüntető-kórussal. Egy maroknyi demonstráló sátrakban tért nyugovóra, „elfoglalandó” a teret az éjszakára, mielőtt a rendőrök megkérték őket, hogy távozzanak, éppen pirkadat előtt. Reggel azonban visszatértek, hogy újra felállítsák tiltakozó táborukat.

Már több mint egy hete tartanak ezek a jókora éjszakai demonstratív gyűlések – kisgyerekes szülőktől kezdve a diákok, dolgozók, művészek és nyugdíjasok részvételével -, amik Franciaország-szerte elterjedtek. Egyre többen vesznek részt, és már a kormány is kezd pánikolni miattuk.

Nuit debout-nak, szabad fordításban „Éjszakai felkelésnek” nevezik. A mozgalmat egyre többen hasonlítják az Occupy ("Foglaljuk el...") kezdeményezéséhez, amely százezreket mozgatott meg 2011-ben, vagy a spanyol Indignadoshoz („Felháborodottakhoz”).

Franciaország ifjúsági tiltakozómozgalmainak hosszú története ellenére – 1968 májusától a nyugdíjügyi változtatások elleni hatalmas felvonulásokig – a Nuit debout, amely olyan városokra is átterjedt, mint Toulouse, Lyon és Nantes, sőt, a határon át Brüsszelre is, új jelenségnek számít.

nuit_debout_bruxelles_08_04.jpg

Március 31-én kezdődött, egy éjszakai ülősztrájkkal Párizsban, a legutóbbi diák- és szakszervezeti tüntetések után, melyek
François Hollande elnök (neoliberális) munkaügyi reformtervezete ellen irányult. A mozgalmat és radikális éjszakai akcióit azonban hónapokkal korábban álmodták meg baloldali aktivisták, egy párizsi találkozón.

„Úgy 3-400-an voltunk egy nyilvános találkozón februárban, és azon tűnődtünk, hogyan tudnánk igazán ráijeszteni a kormányra. Támadt egy ötletünk: a következő nagy tüntetés után egyszerűen nem megyünk haza” – mesélte Michel (60), korábbi fuvarozó.

„Március 31-én, a munkaügyi tüntetések idején pedig ez történt. Szakadt az eső, de így is mindenki visszajött ide, a térre. Aztán este 9-kor elállt az eső, mi pedig maradtunk. Másnap visszajöttünk, ahogy tesszük minden este, és ez megrémítette a kormányt, mivel nem tudják hova tenni.

Valami olyan zajlik itt, amit még sosem láttam Franciaországban - ezek az emberek minden este összegyűlnek itt saját belátásukból, hogy beszélgessenek és vitatkozzanak - a lakhatástól kezdve az univerzális bérekig, a menekültekről, bármilyen témáról, amiről szeretnének. Senki nem mondta nekik, egy szakszervezet sem biztatja őket erre – a saját maguktól jönnek.”


Az ötlet egy baloldali revühöz kötődő aktivisták és a Merci Patrion! című népszerű dokumentumfilm mögött álló csapat körében merült föl. A film egy pár története, akik a bíróságon legyőzték Franciaország leggazdagabb emberét, a milliárdos Bernard Arnault-t. A mozgalom azonban saját lendületet vett – nem csupán a munkaügyi tüntetések, vagy a Goodyear abroncsgyár dolgozói iránti szolidaritás miatt, akik foglyul ejtették főnökeiket 2014-ben. Olyan közeggé bővült, ahol számos sérelem fogalmazódik meg, köztük a tavalyi terrortámadások nyomán bevezetett szükségállapot és a biztonsági szigorítások témája.

"A munkaügyi törvény volt az utolsó csepp” – meséli Matthiew (35), aki újra tanárnak készül, a magánszférában töltött 10 év után, és létrehozott egy impromtu forradalmi énekcsoportot a téren. „Azonban ennél sokkal többről van szó. Ez a kormány, amely állítólag szocialista, egy rakás olyan dologgal jött elő, amivel nem értek egyet, miközben képtelen kezelni a valódi problémákat, mint a munkanélküliség, a klímaváltozás, vagy a katasztrófa felé tartó társadalom."

A tömegben sokan mondták, hogy Hollande szocialista pártjának a hatalomban töltött négy éve után elárulva érzik magukat, és a haragjuk kezd felszínre törni.

nuit-debout-1-ok.jpeg

Jocelyn (26), egy volt orvostanhallgató, aki a mozgalom sajtószóvivőjeként vállalt szerepet: „Vannak párhuzamok az Occupy és az Indignados mozgalmakkal. Az elgondolás az, hogy hagyjunk mindenkit nyíltan beszélni. Az embereknek nagyon elegük van már, és ez az érzés évek óta gyülemlik. Mindaz, amit Hollande egykor megígért a baloldalnak, majd feladott, komolyan lehangol. Személyesen engem a szükségállapot, az új megfigyelési törvények, az igazságügyi rendszer változtatásai és a biztonsági szigorítások.”

A kormány és a párizsi hatóságok óvatosak a mozgalom rendőri kezelésével kapcsolatban. Folyamatban van egy vizsgálat egy állítólagos támadással kapcsolatban egy rendőr részéről, akit azzal vádolnak, hogy megütött egy diákot egy párizsi középiskolánál tartott munkaügyi demonstráció közben a múlt hónapban.

A kormány lehetséges engedményeket készít elő a diákok és a fiatalok számára, hogy megnyugtassa azokat, akik újabb tüntetésekre készülnek.

nuit_debout_les_47520_hd_jpg_pagespeed_ic_dyc57mi_mh.jpgA párizsi Place de la République-en minden este 6-kor kezdődik a „közgyűlés”, ahol a tömeg megvitatja gondolatait. Több száz demonstráló kommunikál kézjelek segítségével: ujjaikat fejük fölött rázva – kifejezendő egyetértésüket, vagy csuklóikat keresztezve – az egyet nem értés jeleként.

Különféle bizottságok, munkacsoportok jöttek létre, hogy megvitassanak egy új alkotmányt, társadalmat, munkaügyet, vagy arra, hogy hogyan folytassák az esténkénti térfoglalást tartósabb faszerkezetek segítségével. Táblákon listázzák az aktuális megbeszéléseket és tevékenységeket – a vitáktól a demonstrálók számára tartott média-tréningekig. „Semmi gyűlölködés, semmi fegyver, semmi erőszak” volt a krédó, ahogy az „akció-munkacsoportnál” mondták.

„Ennek egy tökéletes mini-társadalomnak kell lennie” – mondta a kertész-munkacsoport egy tagja a tömegnek. Egy költészeti munkacsoport is felállt, hogy dokumentálja, és megalkossa a mozgalom szlogenjeit. „Minden mozgalomnak szüksége van művészeti és irodalmi elemekre” – mondta a költő, aki javasolta a létrehozását.

nuit_debout.jpgA demonstrálók rendszeresen segédkeznek más ellenálló mozgalmak munkájában, mint pl. egy bankfigyelő kezdeményezésnek a Panama-iratokkal kapcsolatban, vagy egy bevándorlók kilakoltatása elleni tüntetésnél Párizstól északra.

„Forradalmi nemzedék” – áll a járdára firkálva. A mozgalom hátterében a „küzdelmek konvergenciájának” gondolata áll, kiemelt vezéregyéniség nélkül. (Vagyis a különféle ügyek mentén szerveződő kisebb-nagyobb csoportok küzdelmeit egyetlen közös harc elemeinek tekintik - a szerk.) A teret nem díszítik szakszervezeti lobogók, vagy más konkrét csoportok zászlói – ami Franciaországban ritkaság.

Cécile (22), egy párizsi joghallgató a csütörtök esti közgyűlésen elmondta: "Nem helyeslem a társadalom mai állapotát. A nagypolitikát hasznavehetetlennek érzem. Ez a mozgalom az állampolgári cselekvéshez folyamodik. Az óráim után ide jövök, és szándékomban áll folytatni. Remélem, tartós lesz."

A bejegyzés trackback címe:

https://valodidemokraciatmost.blog.hu/api/trackback/id/tr278587082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása