Régóta adósok maradtunk néhány alapfogalom tisztázásával. Ezeket bemutató sorozatunk első részében a paradigmaváltás fogalmát járjuk körül, melynek modern értelmezése Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című, 1962-es művéhez köthető. „A tudományos kutatás paradigmáját a következőképpen határozta meg: „Ezeken olyan, általánosan elismert tudományos eredményeket értek, amelyek egy bizonyos időszakban a tudományos kutatók egy közössége számára problémáik és problémamegoldásaik modelljeként szolgálnak.” (Kuhn, 1984, 11. old.) A paradigma egyaránt jelent felhalmozott ismereteket, elméleteket és módszereket, de ezek nem önmagukban fontosak, hanem azáltal, hogy a tudomány művelésének egy problémamegoldási modelljévé szerveződnek össze.”¹ Az ezen modellek válságba kerülését követő, új modellek kialakulását eredményező gyökeres szemlélet-, megközelítés- és működésmódbeli változást paradigmaváltásnak nevezzük.

A jelenlegi, párhuzamosan több területen mutatkozó krízisek összjátékaként jelentkező globális rendszerválság a küszöbön álló paradigmaváltás(ok) jeleként is értelmezhető, az új generációs tiltakozómozgalmak (Anonymous, Indignados, Occupy) résztvevői pedig ennek folyamatát igyekeznek felgyorsítani a problémák minél szélesebb körű tudatosításával és a változás alapjait jelentő fogalmak, alternatívák fölmutatásával, mint a részvétel, a társadalmi igazságosság, az ökoszociális fenntarthatóság elve és a spirituális megközelítés.

Antal Z. László, az MTA főmunkatársa szerint² az élet különböző területein egy időben jelentkező válságtünetek legtöbbje, ha nem mindegyike visszavezethető a gazdasági racionalitás és folytonos növekedés uralkodó paradigmájára. Max Weber, a szociológia egyik klasszikusa az ipari forradalom és a piacgazdaság kialakulását a gazdasági racionalitás paradigmájának felülkerekedéséből vezeti le, ami természetesen nem választható el a szekularizációnak és specializációnak „a Felvilágosodás” által meghozott fordulatától. „Könyvének³ fő mondanivalója az, hogy míg az emberek célja ezt megelőzően (egy más paradigma keretei között) az üdvösség megszerzése volt és homo religiosus-ként (vallásos emberként) élték az életüket, addig a gazdasági racionalitás elfogadása után a „pénz és a még több pénz szerzése” lett az élet új célja. Az új célok jegyében született meg a homo oeconomicus („gazdaságos” ember), amely az európai országokban mind a mai napig a domináns elképzelés az emberről magáról. Weber könyve végén azt írja, hogy a gazdasági racionalitás ilyen fokú térnyerésével bekövetkezett a „világ varázstalanítása”, azaz egy „profán” paradigma határozza meg elsősorban ezeknek a társadalmaknak az életét.” (Antal, 2010) A globalizáció folyamata által az egész világon ez vált a domináns felfogássá. A nyugati világ kétségtelen anyagi gyarapodása és technikai fejlődése mellett, vagy inkább ennek árnyoldalaként „a válságtünetek jelentős része erre a változásra vezethető vissza, így feltétezhetjük, hogy elsősorban ez a Föld és a társadalmak betegségének okozója. Ha ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, akkor ebből az következik, hogy csak akkor találhatjuk meg a Föld és társadalmak betegségének gyógymódját, ha ki tudunk szabadulni a „varázstalanított világ” fogságából.” – tehát újabb paradigmaváltásra van szükség, amit már évtizedek óta körvonalaznak az ökologikus gondolkodás tézisei, amelyek a mennyiségi növekedés uralkodó közgazdasági nézetei helyett a minőségi fejlődés nevében új célt és értelmet adnának az emberi, közösségi és társadalmi élet számára. „Az új paradigma keretei között alakulhat ki a homo oecologicus (ökologikus ember), a természettel összhangban élő, holisztikus alapon nyugvó társadalmi normákat elfogadó és követő ember és az ilyen emberek által vezetett közösségek és társadalmak.” (Antal, 2010)

A rend fogalmát középpontba állító funkcionalista és az érdekellentétekre, valamint a kizsákmányolás fogalmára fókuszáló konfliktuselmélettel szemben a posztmodern szociológiai szemlélet szerint „annak érdekében, hogy alaposabban be tudjuk azonosítani a szociális hálózaton belüli kapcsolódásokat, a rendszer működését gyengítő és segítő funkciókat, tágítani kell a világlátásunkat. (…) A társadalmi problémák az intézmények fenntarthatatlan működtetésének következményei. Pl.: a globális piacok profitéhsége, a korlátlan gazdasági növekedés favorizálása, az emberek közvetlen bevonását mellőző politikai rendszerek. A politikának, a gazdaságnak és a társadalmi rendszereknek is reflektálniuk kell a fenntarthatóságra, mint alapelvre. Kiemelten fontos a méltányosság és az egyenlőség közvetítése. A bevonás és partnerség szintén kulcsfontosságú feladat. Attitűdváltást igényel az egyéni problémák intézmények felőli magyarázatára való áttérés is, a problémamegoldást pedig a partnerségek irányába szükséges tolni. A családok felé irányuló szemléletben is változtatásra van szükség. Ők ugyanis nem csupán vevők és fogyasztók, hanem a nehézségeket gyakran előidéző és azt megoldani képes szereplők. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a vallási vezetők és etikai vezéralakok szerepét az emberi cselekvések magyarázatakor.”⁴

Nancy L. Mary szerint mindehhez létfontosságú a társadalmi értékek kiterjesztése, új értékek elfogadása, mint az interdiszciplinaritás, az állampolgári részvétel fokozása a döntéshozatalban és az állampolgári szerepvállalás fejlesztése, a társadalmi igazságosság, részvétel és az életminőség, a társadalmi tőke, mint érték, a fenntartható fejlődési alapelvek figyelembevétele, az egyéni megújulás szükségessége és a spiritualitás beemelése a magyarázatokba, a békés megoldások privilégiuma, a bolygónkhoz való új típusú hozzáállás szükségessége, más fajok egyenértékűségének elismerése, a Föld védelmezője/segítője szerepkör felvállalása és a környezet iránti felelősség, az intézmények Földünket nem kizsákmányoló módon történő fejlesztése, a kapitalizmusból a fenntartható, közösségi modell felé való elmozdulás, a folyamat- és végtermék egyenértékűsége, a fenntartható technológiák, a fenntartható politika és az erőszakmentes fellépés, az értékalapú politizálás, a partnerség és sokszínűség, a bizalom, információ-megosztás és a kommunikáció, a kölcsönösen előnyös megoldásokra való törekvés és empátia. (Jász, 2011)

Duane Elgin és Coleen LeDrew 1997-es (!), Global Consciousness Change: Indicators of Emerging Paradigm⁷ (Globális tudati változás: Egy születőben lévő paradigma indikátorai) című munkájukban a már folyamatban lévő paradigmaváltás jeleit vették számba. Két alapvető tényezőre hívták föl a figyelmet: „az emberek egyre növekvő kapacitása az önértékelés és a világ megfigyelése tekintetében, valamint javuló képességünk a tekintetben, hogy a saját fejlődésünk irányítói legyünk; másrészt változás figyelhető meg az élő rendszerek értelmezésében, miszerint a kozmosz egységes, és az emberek, az állatok és minden más élőlény egyetlen élethálózatot alkot.” (Jász, 2011) A tanulmány öt területet nevez meg, melyen a változás jelei mutatkoznak: globális kommunikációs minták és globális érzékelés, globális ökológiai figyelemfelkeltés, posztmodern értékek: a versengéstől a partnerségek felé való fordulás, a sokszínűség iránti erősödő tolerancia, növekvő tapasztalati spiritualitás, a fenntartható életforma felé való odafordulás. A szöveg keletkezése óta eltelt másfél évtizedben ezek a folyamatok tovább erősödtek, az új típusú globális aktivizmus felbukkanása pedig új formában való megtestesülésükként is értékelhető.⁵

¹ Hideg Éva: Paradigma a tudományelméletben és a társadalomtudományi kutatásokban 5.old., Corvinus Egyetem Jövőkutató tanszék Budapest, 2005. http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/400/1/jovelm14.pdf
2 Antal Z. László: Egy vagy több válság van-e ma a világon in Egy irányba nézünk, de vajon ugyanazt látjuk-e? 7-8. old. Ceeweb, 2010. www.elotiszaert.hu/download.php?id=444
3 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: Vallásszociológiai írások, Budapest, Gondolat, 1982.
4 Jász Krisztina: Szociális munka, fenntartható alapokon – A paradigmaváltást megalapozó szociológiaelméleti háttér in Szociális munka a fenntartható fejlődésért , 31-34., PTE IGYK Szekszárd, 2011. http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/ekonyvtar/konyvek/szocialis_munka_a_fenntarthato_fejlodesert.pdf
5 Jász Krisztina: Szociális munka, fenntartható alapokon – Paradigmaváltás a szociális munkában in Szociális munka a fenntartható fejlődésért, 41.old., PTE IGYK Szekszárd, 2011.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.