Kössük végre össze a pontokat! - „A világ egy cinkelt játszma” I. rész
2013.06.16. 04:44
A WikiLeaks-től kezdve a Libor-botrányon át a mostani megfigyelési ügyig, az elmúlt években egy sor olyan leleplezésnek lehettünk tanúi, amelyet gyakran csak úgy jellemeztek: „paranoid összeesküvés-elméletbe illő”. Az utóbbi időben csak úgy záporoztak a szaftosnál szaftosabb, a képviseleti (látszat)demokráciával megspékelt globális kapitalizmus rendszerének valódi arcát fölfedő botrányok és leleplezések, és (a legalábbis egyelőre) az évszázad botrányának kikiáltott NSA-üggyel elérkeztünk a pontra, ahol nincs szükség mindenféle elméletekre, csak át kell tekintenünk a rendelkezésre álló tényeket, majd levonni a belőlük fakadó következtetéseket, melyektől mindenki ódzkodik.
Az elmúlt évtized ún. „terrorellenes háborúja”, különösen annak iraki fejezete minden korábbinál szélesebb tömegek számára tette nyilvánvalóvá a nagyhatalmi játszmák képmutató logikáját, amit két szlogen, az „Iraki szabadság hadművelet” (a invázió hivatalos megnevezése) és a „Ne onts vért az olajért!” (a globális háborúellenes tüntetések egyik jelmondata) párba állítása talán megfelelően össze is foglal. A profitot minden egyéb emberi, vagy „környezeti” szempont elé helyező, adósságon alapuló pénzügyi-gazdasági rendszer által kikényszerített folytonos növekedés egyik következményével, az elképesztő mértékű ökológiai károkozással kapcsolatban is minden korábbinál több ember vált tudatossá, a pénzügyi krízis és a világgazdasági válság pedig (majdnem) mindenkinek megmutatta, hogy a neoliberális kapitalizmus rendszere társadalmilag korántsem olyan stabil és előnyös, mint amilyennek korábban lefestették. A 21. század második évtizede egy – számos, egymással összefüggő, ám igen szerteágazó aspektusra visszavezethető, ökológiai-társadalmi-gazdasági-politikai természetű – rendszerválság kellős közepén köszöntött ránk. Ahogy az idealisták, na meg a bölcsek emlékeztetnek rá, a válságot nem kell feltétlenül sorscsapásként megélnünk, a megújulás lehetőségeként is tekinthetünk rá. Ennek jegyében nézzük az elmúlt két-három év világrengető leleplezéseit!
2010 egyértelműen a WikiLeaks éve volt. Az iraki, ill. afganisztáni háborúval kapcsolatos titkos dokumentumok és az amerikai diplomáciai táviratok tömeges kiszivárogtatásával kapcsolatban már akkoriban új korszak születését emlegették, amelyben az információ feletti ellenőrzés, illetve az információ-szabadság kérdésköre kulcsfontosságú szimbolikus társadalmi küzdelem terepévé válik. Tulajdonképpen semmi igazán megrázó nem derült ki a szivárogtatások által, ami megrázta – első sorban – a világ egyes kormányait és más hatalmi struktúráit, az az ilyen jellegű kiszivárogtatás puszta ténye, a szentséges tekintélyükön esett csorba volt, ahogy azt a Bradley Manning és Julian Assange elleni fellépés is megmutatta. Mivel a tunéziai forradalomba torkolló tüntetések kialakulásához az országban uralkodó korrupciót leleplező WikiLeaks-féle táviratok is hozzájárultak, nem csupán közvetett, vagy szimbolikus értelemben tekinthetjük dominó-effektus kulcsfontosságú elemének a Manning és Assange nevével fémjelzett kiszivárogtatásokat. A tunéziai rezsim megdöntését az egyiptomi forradalom eseményei, majd az „Arab Tavasz” néven emlegetett felkelések követték.
Ez az eseménysor közvetlenül inspirálta a 2011 májusában Spanyolországból kiinduló és néhány hónap leforgása alatt világméretűvé váló rendszerkritikus tüntetéshullám kezdeményezőit is. Miközben az Anonymous globális hacktivista közössége a kibertér első számú rendszerkritikus mozgalmává fejlődött, a spanyol városok fizikai tereinek elfoglalásával útjára indult a Felháborodottak mozgalma is. Ennek alapvetése, hogy a pénzpiacok és az összefonódó gazdasági-politikai elit „túszul ejtették a demokráciát”, kirekesztve a polgárokat a saját életüket meghatározó döntések meghozatalából, ebből a helyzetből pedig a képviseleti rendszer felől a részvételi demokrácia irányába való elmozdulás, illetve a gazdaság demokratikus ellenőrzésének megteremtése jelenthet kiutat. A szintén globális mozgalommá szélesedő Occupy Wall Street (Foglaljuk el a Wall Street-et!) kezdeményezői jelentős mértékben támaszkodtak a spanyol példára, sőt a spanyol térfoglaló mozgalom angolszász változataként is értékelhetjük, bár a világ sokkal inkább a hatalmi központ New York-ból induló kezdeményezés nevét ismerte meg. Az Occupy mozgalom központi témái, motívumai általában a végletessé fokozódó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a pénzügyi szektor, az óriáscégek, illetve a társadalom leggazdagabb 1%-ának a demokratikus folyamatokat aláásó, korrupciót és instabilitást okozó túlhatalma, de az egyes csoportok esetében a hangsúlyok, vagy akár a központi témák is eltérőek lehetnek. Általános jelmondata: „Mi vagyunk a 99%”. A mozgalom egészét tekintve tudatosan nem fogalmazott meg a fennálló rendszer keretei közt értelmezhető pragmatikus követeléseket, inkább az uralkodó paradigma meghaladására bíztat közvetlen demokratikus működésmódján és a rendszer alapjainak megkérdőjelezésén keresztül. A mozgalom az USA-ban sikeresen hódította vissza a köz számára a politikai-gazdasági elemzés – korábban inkább csak az elit számára hozzáférhető - terét, változtatta meg a nyugati közbeszédet, állította alapkérdéseit a figyelem középpontjába, miközben – ahogy látni fogjuk – puszta létével is leleplezett, felszínre hozott egyet s mást.
2011 őszén, a globális tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának. A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron ennél összpontosul a világgazdaság fent említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a Libor globális kamatmanipulációs ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.
Sokan, sok mindent vártak a 2012-es évtől, de egy biztos: revelációból, mint rejtett tények feltárásából bőven kijutott. Ha úgy vesszük, a szó eredeti, görög értelmében vett apokalipszis, azaz a leleplezés, felfedés is megvolt. Minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált, amit egyébként a térfoglaló rendszerkritikus mozgalmak is hirdettek, hogy a rendszer mélyen korrupt és gyökeres változtatásra van szükség.
Rögtön az év elején az internet szabadságát veszélyeztető, a „kalózkodás” elleni harc nevében akár cenzúrát és a felhasználók megfigyelést is lehetővé tévő gumiparagrafusokból álló törvényjavaslatok és egyezmények elleni on- és offline tiltakozásoktól volt hangos a nyugati világ. Ami azt illeti, a kulturális és egyben társadalmi átalakulás fékezésére, vagy megállítására irányuló próbálkozások, mint a szabad tartalom-, illetve információ-megosztás kultúrája elleni kétségbeesett kampány, vagy az efféle szabályozások (SOPA, PIPA, ACTA, CISPA stb.) folyamatos erőltetése, valójában kontraproduktívnak bizonyulnak, mivel újra és újra igazolják a fennálló rendszer kritikája, meghaladottsága mellett szóló érveket.
Itthon Ángyán József kirobbantotta a „nagy oligarcha-botrányt”, a földbáróknak, nagytőkés érdekcsoportoknak átjátszott állami termőföld-pályázatokkal kapcsolatban, ezzel példátlan mértékű figyelmet irányítva a hazai gazdasági és politikai elit összefonódásának kérdésére. A gazdasági háttéremberek kormányokon átívelő hatalmáról beszélve a volt államtitkár így nyilatkozott: „…ahhoz, hogy távol tudjuk e köröket tartani a politikai döntéshozataltól, előbb el kell távolítani őket onnan.”
Eközben New Yorkban elkezdődött a világ legnagyobb bankjait érintő botrányok sorozata, amely szinte az egész évet jellemezte. A később csak Muppetgate néven emlegetett ügyben a Goldman Sachs meghatározó pénzügyi óriáscég volt munkatársa nyílt levélben leplezte le a vállalatnál uralkodó cinikus légkört és az ügyfeleket megkárosító gyakorlatot. A következő, minden korábbinál súlyosabb botrány június végén pattant ki a londoni City-ben, amikor a világ egyik leghatalmasabb bankjának számító Barclays-t egy évek óta folyó, három földrészre kiterjedő nyomozás eredményeként rekordbírsággal sújtotta a pénzügyi felügyelet a Libor nevű irányadó kamatláb globális hatású manipulációjáért, a cég elnöke és vezérigazgatója is lemondásra kényszerült. Az ügy hatalmas felháborodást váltott ki az Egyesült Királyságban, de például a tengerentúlon, vagy hazánkban korántsem kapott jelentőségének megfelelő mértékű figyelmet a hivatásos médiában. A Libor-botrányban a világ 16 – a legnagyobbak és legbefolyásosabbak közé tartozó – pénzintézetével kapcsolatban fogalmazódott meg a kartellben folytatott kamatmanipuláció vádja. A még ma is zajló nyomozásban eddig az angol Barclays mellett a skót székhelyű RBS-ről és a svájci központú UBS-ről sikerült bebizonyítani, hogy részt vettek a manipulációban, decemberben az első letartóztatásokra is sor került. Már a nyáron fölmerült, hogy az üzemanyagárakat is a Libor-hoz hasonló módon manipulálhatták a tőzsdén, majd az Euribor irányadó kamatlábával kapcsolatban is megfogalmazódott a gyanú.
Mindezzel párhuzamosan pénzmosási és más csaláshoz kötődő botrányok sora rázta meg a legnagyobb pénzintézeteket. A sort a Vatikán bankja nyitotta, melynek kétes üzelmeiről a pápai állam sötét ügyeit felszínre emelő Vatileaks-botrány rántotta le a leplet, majd az olyan óriások követték, mint például a HSBC és a JP Morgan, nem kisebb vádakkal, mint drogkartellek és terroristák piszkos pénzeinek tisztára mosása. A Wells Fargo és a Bank of America jelzáloghitel-csalás miatt került eljárás alá, a Deutsche Banknál pedig még rendőrségi razziát is tartottak pénzmosási, adócsalási és egyéb vádak kapcsán, hazánkban pedig egyre több olyan esetről lehetett hallani, hogy devizahiteles adósok pereket nyertek a bankokkal szemben.
Az angol központi bank magas rangú tisztségviselője egy októberi eseményen, egy évvel a globális tüntetéshullám csúcspontja után arra ragadtatta magát, hogy kijelentse: az Occupy mozgalomnak igaza van. Andrew Haldane szerint a világ pénzügyi negyedeit „elfoglaló” demonstrálóknak mind morális, mind intellektuális értelemben igazuk volt a nemzetközi pénzvilággal szemben megfogalmazott kritikájukban. Beszélt arról is, hogy olyan folyamatok indultak meg a pénzügyi szektor döntéshozóinak körében, amelyek a bankok, pénzintézetek sokkal erkölcsösebb működése felé mutatnak és a társadalmi egyenlőtlenségeket is nagyobb súllyal veszik tekintetbe, részben a tüntetéseknek köszönhetően. „Valójában azt szeretném bizonyítani, hogy a pénzvilág megreformálásának korai szakaszában vagyunk, egy átalakulásban, melyet az Occupy segített előmozdítani.” – mondta a tisztviselő.
Ezt különösen érdekes megvilágításba helyezik a karácsony táján nyilvánosságra került dokumentumok, melyek bizonyítják, hogy a gazdasági és politikai hatalom összefonódása ellen is tiltakozó mozgalom karhatalmi letörését az USA állami szervei a bankokkal együttműködésben hajtották végre 2011 végén. Már az is elég riasztó képet festett a „szabadok földjén” uralkodó állapotokról, hogy az erőszakmentesség elvét valló mozgalom aktivistáit az FBI belföldi terroristákként azonosította, így megfigyelte és lehallgatta, de a további részletek, ahogy a Guardian újságírója fogalmazott „bizonyították azt, ami egykor paranoid képzelgésként lett elutasítva: az eltérő véleményen lévők egységesített vállalati-állami elnyomását”. A dokumentumok alapján a műveletekben részt vevő szervek, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, az FBI és a helyi rendőrségi alakulatok jól koordinált hálózatban működtek együtt a privát óriáscégekkel, bankokkal, olyan szorosan összedolgozva, hogy tulajdonképpen egy entitást alkottak – egyes esetekben saját, külön név alatt, mint „Belbiztonsági Szövetség Tanácsa”. Anna Lekas Miller, független újságíró és aktivista szavaival "ez a kölcsönösség az FBI, a Nemzetbiztonsági Minisztérium és a New York-i tőzsde óriáscégei között jól mutatja, hogy a hatóságok kit is szolgálnak valójában. Ez esetben még csak nem is a kormányzatot, hanem ezeket a vállalatokat, illetve a pénzügyi szektort és bizonyosan nem az embereket." Néhány évvel ezelőtt az ilyesmit egyszerűen „nevetséges, oktalan” összeesküvés-elméletnek bélyegezték volna, de az utóbbi hónapokban feltűnően gyakran kényszerülünk újragondolni, hogyan is állunk a hatalom koncentrációjával és az elitek összefonódásával.
A napvilágra került tényekben a legriasztóbb az óriáscégek szerepe, az hogy közvetlen hozzáféréssel bírtak az állam (egykori, illetve állítólagos) erőszak-monopóliumához. Az iratokat megszerző és nyilvánosságra hozó civil szervezet igazgatója, Mara Verheyden-Hilliard tavaly decemberi nyilatkozata szerint mindez csupán a jéghegy csúcsa, egy ablak az Amerikában működő, átfogó megfigyelésre, ami megmutatja, hogy „ezek a szövetségi ügynökségek de facto a Wall Street és az Óriáscégek Amerikájának hírszerző erejeként működnek”.
Ami azt illeti, már ezt megelőzően nyilvánosságra kerültek olyan információk, amelyek világosan előrevetítették a jelenlegi megfigyelési és lehallgatási botrányt. A WikiLeaks és az Anonymous közreműködésével nyilvánosságra került Stratfor e-mailek tanúbizonysága szerint a Pentagon és a CIA korábbi munkatársainak cége, a TrapWire arcfelismerő programokkal valós időben elemzi a térfigyelő kamerák felvételeit. Eisenhower elnök elhíresült 1961-es, a hadi-ipari komplexum veszélyes és egyre növekvő befolyására figyelmeztető beszéde óta eltelt évtizedek során végig élt a gyanú a háttérben meghúzódó erők machinációival kapcsolatban, de bizonyítékok hiányában megmaradt az összeesküvés-elméletek gettójában. Valahogy úgy van ez a mostani NSA-üggyel és a kiterjedt elektronikus megfigyeléssel, illetve a többi itt felsorolt leleplezéssel is, mint a földönkívüli élet létezésével kapcsolatban. Olyan rettenetesen nem meglepő, mivel a körülmények ismeretében rendkívül valószínű, de a végső, kézzel fogható bizonyíték előkerüléséig a legtöbben legalábbis nagyon óvatosan bánnak a témával. Viszont, ha egyszer megvan a bizonyíték, onnantól kezdve minden megváltozik.
A folytatásban az idei év vonatkozó eseményeit vesszük sorra többek közt a médiát érintő botrányoktól a nagy számú váratlan lemondáson, az offshore-iratokon és a letartóztatást eddig csupán hatalmuk miatt elkerülő bankárokon át az NSA-ügyig, és persze a következtetéseket sem ússzuk meg…
Szerző: occupier
69 komment
Címkék: 1% megfigyelés bankrendszer anonymous wikileaks óriáscégek acta átrendeződés 99% felháborodottak occupy összeesküvés-elméletek libor-botrány
Ajánlott bejegyzések:
-
Éjszakai felkelés: „Sosem éreztem magam ennyire a demokrácia részesének”
-
2014: a fordulat éve?
-
Nov. 5. „A Szabadság menete” – Anonymous-Occupy együttműködés
Nem tetszik a rendszer? Tényleg? Fejezd ki! -
Kössük végre össze a pontokat! – „A világ egy cinkelt játszma” II. rész: Felfedés és átalakulás
-
És mi van, ha fölállunk?
Coca Cola, branding, székek, forradalom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Idáig jutottam a cikkben. Aki a neoliberális jelzőt használja a felsorolt, túlnyomó többségében ÁLLAMI szereplők által dominált történetekre - iraki háború, NSA, megfigyelés, WikiLeaks -, az semmilyen szinten nem kompetens a témában. Sok sikert a szemellenző levételéhez!
Próbáld meg kicsit bővebben, mintha értenél valamit abból, amit olvastál.
Az hogy az állam kit figyel meg, kivel háborúzik, az nem gazdasági téma, az politikai.
Az ortodox miséken bizonyára nem erről beszélnek, de ez egy felettébb értelmes és ráadásul óvatosan fogalmazó, túlzásokba nem eső blogbejegyzés.
Szóval gondold át ismét!
Ez az a tipikus hozzáállás, hogy belekötünk egy szóba, de persze igazából nem is olvastuk el amit megítélünk. :))))
Részint pont az általad írtak miatt baklövés neoliberális kapitalizmusról beszélni az iraki háború, NSA, megfigyelés, WikiLeaks kapcsán.
Ha a cikkírónak az a célja, hogy sokan olvassák a cikkét, akkor ne írjon baromságot rögtön az elején. Ez ennyire egyszerű.
Az az értelme, hogy megismerjük egy reménytelenül agymosott ember kétségbeesett vergődését, hogy az interneten hozzáférhető tényeket a belső bolygójával helyettesítse.
Ezt írod:
"Az hogy az állam kit figyel meg, kivel háborúzik, az nem gazdasági téma, az politikai."
Én erre ezt írom:
"Részint pont az általad írtak miatt baklövés neoliberális kapitalizmusról beszélni az iraki háború, NSA, megfigyelés, WikiLeaks kapcsán."
Érteni? Miért is fikázni?
Nem olvasok végig minden baromságot, de akkor természetesen nem is alkotok róla véleményt.
Egyetértünk, gondolom te is ezekre a mondatokra gondoltál:
"Vicces kis jobbikos komcsi blog."
"Cáfoljak minden sort? Van ennek értelme?"
Örülök, hogy neked is feltűnt, hogy ezeket a briliáns levezetéseket tárta elénk tanult kollégánk, így nem csodálom, hogy beviccesedtél.
Ez eddig rendben is lett volna, csak aztán így folytattad: "...az semmilyen szinten nem kompetens a témában. Sok sikert a szemellenző levételéhez! "
Most nem akarok erről messzemenőkig vitázni, csak szóltam, hogy ha nem olvastad el, ne ítélkezz az "egészről", meg az íróról sem. Olvasd el, aztán (se) ítélkezz (szerintem) de azt megteheted, hogy tényekkel cáfolod meg az írás állításait. Ennyi.
Ja és persze, ha már megjegyezted amit gondoltál a költemény első strófáiról, már csak azért is érdemes lenne kifejteni, mert engem pl. érdekel.
Azzal ugyanis nem tudok mit kezdeni, ha valaki csak ítélkezik, de szavait semmivel sem támasztja alá.
Alaptétel: NINCS külön gazdasági meg politikai irányzat, mert mára a fejlett országokban a gazdaság és a politika tökéletesen egybefonódott. Még nálunk, Magyarországon is, pedig messze nem tartozunk a legfejlettebb országok közé.
Innentől fogva a Neolib meg a Neocon UGYANAZT jelenti, bármennyire furcsa is, egyedül a "NEO" jelző a fontos, de mindkét irányzat ugyanazon célokat mozdítja előre, csak esetleg a megvalósítás módjaiban, eszközeiben, idejében van különbség.
Egész pontosan hol értelmeztem én a neoliberalizmust politikai irányzatként? Tőlem egész biztos nem olvashattál ilyet. Te valami elképzelt ellenségre lövöldözöl már jó ideje.
Gondolom, nem a Wikipediából indultál ki? :DDD
Amíg viszont működik a "Divide et impera" elv, addig ez emberek egymás torkának esnek majd, hogy dehogy is ugyanaz, közbe' meg az ugyanazon alapokon működő társadalmat építik vállt vállnak vetve, magukkal kib*szva.
Tényleg hülye, aki nem látja.
Mit vár az USA ezek után? Teljesen elszigeteli magát. Az emberek passzív ellenállásba fognak majd: nem használnak majd ilyen ami szolgáltatásokat, mint fb, google, nem vesznek ami érdekeltségű autót (Ford, Opel...), nem néznek hollywood-i filmet, stb. Ez gazdasági visszaeséshez vezet ott, kitör a polgárháború vagy ők indítanak majd "gazdaságélénkítő" háborút. De ki ellen? Európa?
Az országok kilépnek a szövetségekből és újakat alapítanak: ENSZ, NATO, etc mennek majd a levesbe.
Kanada, Mexico lezárja a menekültek előtt a határait, Kína visszakéri a kölcsönadott pénzt.
Ha nem ilyen agyatlanok vezetnék az EU-t, akkor már a botrány másnapján kiálltak volna egy eurázsiai internethálózat ötletével, az FB-hez és a Google-hoz hasonló szolgáltatások lokális szolgáltatások beindításával. Az a Vivian Reding, Cohn-Bendit és a többi áldemokrata, aki (most az mindegy, hogy jogosan vagy jogtalanul) a magyar demokráciát kéri számon, csak kussolt, egy szót sem mert szólni az USA ellen (kettős mérce), nem hogy üvöltözni, ahogy a pedo tette ezt a magyar miniszterelnökkel www.youtube.com/watch?v=FgScDXYoQLE .
Ez az egész emlékeztet a régi időkre:"Aki nincs velünk, az ellenünk van."
Egy-egy birodalom fenn tudott maradni ideig-óráig, de sosem örökre.
Jó lenne, ha amerikai barátaink is visszakanyarodnának a helyes útra, hiszen a létük világbiztonsági kérdés. (Mert ha a fent leírthoz hasonló módon összeomlanának, akkor igen csak nagy káosz alakulna ki, ez senkinek nem lehet az érdeke)
Csak annyit kéne, hogy tegyenek, hogy megvizsgálják az elmúlt húsz év magyar politikáját: hogy lett a legnagyobb magyar pártból egy jelentéktelen senki. Mert az MSzP-t nem Orbán győzte le, hanem saját maga. Abban a nyolc évben, amikor minden lehetőséget megkaptak, hogy egy szerethető baloldal képét kialakítsák, nem tették. Mindent elkövettek, hogy megutálják őket az emberek. Az eredmény az, hogy ma nincs senki, aki a baloldali embereket hitelesen képviselné.
Illetve megérteni hogy nem a kapitalizmissal van a baj, hanem a crony-kapitalizmussal ami már évtizedek óta van az előbbi helyett, illetve az azt lehetővé tevő központi hatalommal (a.k.a. "állam"), amit korrumpáni lehet.
Legtöbbször a vitáknak az a kirobbantója, hogy bizonyos szavak alatt mást és mást értünk. Pedig talán előre vihetne a megértésben az, ha mondjuk egy vita elején illetve hevében esetleg tisztázzuk ki mit ért bizonyos szavak alatt. Jelen esetben talán ha megbocsátanád neki azt, hogy egy bizonyos szó alatt mást ért mint te (vagy esetleg nem érti, de mint egy kisgyerek, használja), és ezek után elolvasnád a teljes posztot, talán érdemben is tudnál vitázni a kijelentéseivel. Így még mindig csak ilyen bakelitlemezes tűfelakadás feeling amit írsz.
Szerintem ha igazad is van, akkor is elhamarkodott ítélkezni egyetlen szó, vagy kifejezés rossz használata miatt.
írod: "Aki a neoliberális jelzőt használja a felsorolt, túlnyomó többségében ÁLLAMI szereplők által dominált történetekre - iraki háború, NSA, megfigyelés, WikiLeaks -, az semmilyen szinten nem kompetens a témában. Sok sikert a szemellenző levételéhez!"
te itt momentán össze-mostál/-kutyultál
amit csak lehet:
i, a bevezető rész
-a neoliberális jelző itt hangzott el
ii, a további részben (itt idő szerint van bontva a téma)
-nincs neolib jelző
-továbbá "iraki háború, NSA, megfigyelés, WikiLeaks" - neolib szövegkörnyezettel nem bír.
Hogy nagyon egyértelmű legyen a dolog: egy valóban neoliberális rendszerben nem lenne iraki háború, mert az államot nem lehetne gazdasági haszonszerzésre irányuló háború folytatására felhasználni. Egy valóban neoliberális rendszerben nem olyan lenne a WikiLeaks, amilyen, hiszen annyira kevés pénz felhasználását ellenőrizné az állam, hogy nem lehetnének állami szereplők ügyei fontosak. Egy valóban neoliberális rendszerben nem figyelné meg az állam az állampolgárokat és más államok polgárait, mert nem létezhetnének olyan állami intézmények, amelyek ezt megtehetnék. Satöbb, satöbb.
én úgy szoktam fogalmazni, h:
- neolibero=neokonzi, ha csak a gazdasági vetületet nézzük (és egyértelműen itt van mindkét fogalom lényege/tartalma)
- ha a körítést (ami amúgy köbö parasztvakítás) is nézzük, akkor persze van különbség.
Rendben, de akkor ugye nincs kifogásod az ellen sem, ha az uralkodó világrendet mondjuk valódi demokráciaként, "a végső népakarat totális megvalósulásaként" írjuk le? Mert szerinted ugye ez csak szemantikai kérdés.
Az emberek többségét ezzel mindig meg lehet majd téveszteni, engem nem. Mit tehetnék ellene?
Igen, mondhatjuk, hogy "a végső népakarat totális megvalósulása", a tökéletes demokrácia a mostani pol-gazd berendezkedés a fejlett országokban.
De kit kábítunk vele?
Na látod. Szerintem itt rajta is kapható, hogy egyszerűen csak másképp értelmezed a fogalmat.
Pl. mit ír a Wiki erről:
"A gazdasági liberalizmus a klasszikus liberalizmus alapvetően Adam Smith és David Ricardo munkáin alapuló gazdasági komponenseként indult. Alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét."
A neoliberalizmusról meg ezt írja:
"A neoliberalizmus a gazdasági liberalizmus egyes doktrínáinak a címkéje, követői nem is feltétlenül liberálisak például az egyéni jogok tekintetében" ... "A neoliberálisok megengednek bizonyos állami beavatkozást, például a központi bank által mesterségesen magasan tartott árfolyamot"
...és ehhez jön, hogy ezt hogy értelmezik egyes politikusok, gazdasági szakemberek, országok...
Vagyis én úgy látom, hogy alapjában véve egyáltalán nem hibázott a posztoló ennek a fogalomnak a használatakor. Bele lehet kötni, de annál sokkal tágabb értelmű, hogy ilyen zártan értelmezzük, mint ahogy te érted.
Azért nem mindegyek ezek a megfogalmazások, mert egy-egy ilyen elnevezés önmagában ok-okozati dolgokat is kijelöl. Az előző példánál maradva: ha a cikkíró a világméretű zsidóösszeesküvés jellemzőiként/következményeiként írná le a felsorolt negatívumokat, abból nyilvánvalóan az következne - kimondva vagy kimondatlanul -, hogy ha nem szeretnénk, hogy ezek a negatívumok legyenek, akkor valamit a zsidókkal kell kezdeni.
Ugye, milyen fontosak ezek a megfogalmazások?
"Hogy nagyon egyértelmű legyen a dolog: egy valóban neoliberális rendszerben nem lenne iraki háború, mert az államot nem lehetne gazdasági haszonszerzésre irányuló háború folytatására felhasználni. Egy valóban neoliberális rendszerben nem olyan lenne a WikiLeaks, amilyen, hiszen annyira kevés pénz felhasználását ellenőrizné az állam, hogy nem lehetnének állami szereplők ügyei fontosak. Egy valóban neoliberális rendszerben nem figyelné meg az állam az állampolgárokat és más államok polgárait, mert nem létezhetnének olyan állami intézmények, amelyek ezt megtehetnék. Satöbb, satöbb"
mindent abból vezetsz le, hogy
neolib állam = kis állam (kis pénz, kis hatalom, stb)
neoliberalizmus nem csak a csudállatos agyonszajkózott (neolib módon) demagóg
kis állam tételből áll.
...
nálam ez a neoliberalizmus lényege, röviden: "Neoliberalism is a political philosophy whose advocates support economic liberalization, free trade and open markets, privatization, deregulation, and decreasing the size of the public sector while increasing the role of the private sector in modern society."
tehát:
-gazdasági liberalizáció
-szabadkereskedelem
-nyitott piacok
-az állami szektor csökkentése a magánszektor növekedése (a magánszektor javára csökken az állami)
[ FONTOS: EZEN ALAPELVEK NEM A KAPITALIZMUS ALAPELVEI, ezek a NEOLIBERÓ féle/fajta/módú KAPITALIZMUS ALAPELVEI ]
------------------------------------------------
kicsit bővebben: a híres Washingtoni konszenzust idézném:
Neoliberalism seeks to transfer control of the economy from public to the private sector, under the belief that it will produce a more efficient government and improve the economic health of the nation. The definitive statement of the concrete policies advocated by neoliberalism is often taken to be John Williamson's
"Washington Consensus", a list of policy proposals that appeared to have gained consensus approval among the Washington-based international economic organizations (like the International Monetary Fund (IMF) and World Bank).." :
-Fiscal policy Governments should not run large deficits that have to be paid back by future citizens, and such deficits can have only a short term effect on the level of employment in the economy. Constant deficits will lead to higher inflation and lower productivity, and should be avoided.
-Deficits should only be used for occasional stabilization purposes.
-Redirection of public spending from subsidies (especially what neoliberals call "indiscriminate subsidies") and other spending neoliberals deem wasteful toward broad-based provision of key pro-growth, pro-poor services like primary education, primary health care and infrastructure investment
-Tax reform– broadening the tax base and adopting moderate marginal tax rates to encourage innovation and efficiency;
-Interest rates that are market determined and positive (but moderate) in real terms;
-Floating exchange rates;
-Trade liberalization – liberalization of imports, with particular emphasis on elimination of quantitative restrictions (licensing, etc.); any trade protection to be provided by low and relatively uniform tariffs; thus encouraging competition and long term growth
-Liberalization of the "capital account" of the balance of payments, that is, allowing people the opportunity to invest funds overseas and allowing foreign funds to be invested in the home country
-Privatization of state enterprises; Promoting market provision of goods and services which the government cannot provide as effectively or efficiently, such as telecommunications, where having many service providers promotes choice and competition.
-Deregulation – abolition of regulations that impede market entry or restrict competition, except for those justified on safety, environmental and consumer protection grounds, and prudent oversight of financial institutions;
-Legal security for property rights;"
ezt erőlteti az IMF és a többiek évtizedek óta, mint az ő panaceájukat.
Igen, fontosak, de nem ezt írta. A zsidóság egy népet, felekezetet jelöl, vagy tudom is én már, :) viszont a liberalizmus csak egy eszmerendszer. Ezért nem igazán jó a példád.
Ráadásul gazdasági értelemben használta, ami az én olvasatomban még mindig rendben van.
Felállunk a monitor mellől és próbálunk a cikk mondanivalójára visszaemlékezni, de csak annyi marad meg, hogy "neoliberalistakommunistakapitalista...azta mocsok mindenit a többieknek." :D
Sziasztok! :)
kis állam tételből áll."
Ez már csak kötözködés a részedről.
A cikk általam citált mondatánál említett példákra támaszkodva leírtam, hogy egy neoliberális rendszernek milyen ismertetőjegyeit lehetne elképzelni azzal szemben, amit a cikk állít - már ha lenne ilyen rendszer, mert hogy nincs. Mivel a neoliberális (elképzelt, mert hogy nincs ilyen) rendszer részint azzal lenne jellemezhető, hogy az állam minden szempontból kicsi, már csak önmagából ebből az egy ismérvből is nagyon sok dolog következne. Ilyen következményeket írtam le, szigorúan a cikk által említett példáknál maradva.
Értsd: egy valóban neoliberális rendszert tökéletesen annak az ellentettje jellemezne, mint amit a cikkíró neoliberálisként jelöl meg.
Az, hogy az IMF szerinted neoliberális politikát folytat, az nem jelenti azt, hogy létezik akár egyetlen olyan állam is a Földön, amely neoliberális politikát folytatna.
Megjegyzem, ha egy kicsit közelebbről ismernéd a történetet, tudhatnád, hogy az IMF pont azért lehet káros hatással a sérülékeny gazdaságokra, mert a fejlett gazdaságok bizony korántsem neoliberálisak, hanem kifejezetten erős állami szerepvállalással, intenzív állami dotációkkal jellemezhetők. Az IMF tehát kifejezetten a nem-neoliberális államok érdekvédelmét szolgálja.
Tényleg nem érted, hogy ok-okozati vonzata van egy-egy ilyen szóhasználatnak?
"Na elegem van ebből a rohadt valódi demokráciából, a nép akarata soha nem érvényesül!"
És ez a nagyszerű gépezet szépen összehangoltan bünteti is a renitenseket: leminősítenek, IMF nyilatkozik és megmond, "Londoni elemzők" elmondják, hogy rosszak a kilátásaink, EU szankcionálgat és félti a "demokráciát" ...
Azon csodálkozom, hogy a megfigyelés-lehallgatási dolog ekkora durranás lenne, számomra nyilvánvaló volt már régóta, hogy ha akarnak, bármilyen online közlésemhez, adatomhoz hozzáférhetnek az USA-ban (mondjuk érdekelne, hogy az oroszoknál vagy a kínaiaknál ez vajon hogy megy, gyanítom, hogy semmivel se jobb a helyzet, sőt, hiszen ott még a demokrácia látszatjára se ügyelnek különösebben, nem véletlen, hogy ha valahol egy botrány kipattanhat, az leginkább az USA vagy Anglia, nézzük meg, hány újságírót öltek meg az oroszoknál, akik a hatalom érdekei ellen szóltak, Kínában meg a szólásszabadság, mint fogalam, nem is létezik, hiszen eleve szinte elzárják az internetet is államilag).
Amit pedig hiányolok ezekből a mozgalmakból, hogy a felháborodás kifejezésén túl nem mennek érzésem szerint, nem kínálnak megoldást, nincs egy olyan világméretben működőképes gazdasági-társadalmi modellvázlat legalább, amitől úgy érezné az ember, hogy na, akkor ezen kéne dolgozni...
Ez az egész dolog amúgy is két síkon közelíthető meg, az egyik az idealista, amikor az elvi szabadságjogok és morál szempontjából nézzük, ami természetesen meglehetősen nyugtalanító és felháborító.
A másik a pragmatikus, mindennapi életre gyakorolt hatás. És itt van a buktató: ugyanis ezek a dolgok a társadalom jókora rétegeire még mindig nem gyakorlnak olyan kézzelfoghatóan erősen negatív befolyást a mindennapokban, amit egyértelműen ennek a felvázolt összefüggésrendszernek lehetne tulajdonítani, már ha egyáltalán hinnének benne. Gondolok itt elsősorban az USA-ra és a képzett, munkával rendelkező középrétegre, legalábbis én saját szememmel nem igazán látom azt, hogy őket ez borzasztóan felkavarná. Pedig itt tudatosabbak azért az ilyesmivel talán.
Nézzük a megfigyelést, lehallgatást. MInt mondtam, nem éltem eddig se abban az illúzióban, hogy ne férnének hozzá az adataimhoz és online üzeneteimhez. Ez elvi szempontból zavar, bár hozzászoktam, mivel munkám miatt eleve át kellett esnem bizonyos szintű átvilágításon, amit magam is szükségesnek találok bizonyos pozíciók betöltéséhez, gyakorlatilag viszont egyrészt nem csinálok semmi olyat, ami ellenem hatósági fellépésre adhat okot (na persze ezt csak én hiszem), másrészt az online világban való részvétel egyszerűen ezzel jár. Ahogy nem lehet teljesen megakadályzoni az információ és most már a művészeti alkotásokhoz való ingyenes hozzáférést sem, a másik oldalon tisztába kell lenni azzal, hogy nyitott könyvvé teszi az életét az, aki a neten bármilyen módon megnyilvánul, hiszen nyilván hatékonyabban és technikailag-emberileg kevesebb erőforrással lehet ezen keresztül megfigyelni, mint ha rejtett kamerákkal, poloskákkal és nyomozókkal követnék...
Amit meg decision_cube írt, abban is van valami: jelenlegi életünkbe olyan szervesen beleépült a globális gazdaság eredménye, hogy a következetes és teljes tagadása, a totális elutasítás és kilépés ebből szinte lehetetlen, illetve ha megtehető, az elég aszkétikus (vannak példák rá, www.guardian.co.uk/environment/2009/nov/09/mark-boyle-money)
Hitlerrel sem az volt a baj, hogy autopalya halozatot epittetett, a nemet ipart es ipari kulturat mind a mai napig ervenyesulo elonyet megalapozta. Sztalinnal sem az a gond, hogy modernizalta, iparositotta a Szovjet Uniot. Maonak sem az a bune, hogy a gyarmatositoktol megszabaditotta es ujra egyesitette Kinat.
A blog nagyon jo egyebkent. Olyan temat feszeget, amit a mai sajto nagyon sunyin cenzuraz.
Bírósági engedély nélkül!
Erről miért nem megy a rinya?
Ja és Ausztria semleges állam, nem célpontja semmilyen támadásnak. Sem katonai, sem egyéb módon.
megszűnne a vízfej, a bürokrácia
nem lennének politikusok, se politikailag kinevezettek, -> nincs ember, így nincs lehetőség a korrupcióra sem.
i, mivel nincs állam, ezért serege sincs, ergo nem mennek irakba háborúzni
ii, a wikileaks sem szólhatna az államról, hisz nincs állam
iii, az állam nem figyel meg senkit mert a nem létező államnak nincsen megfigyeléssel foglalkozó ügynöksége, se forrása semmire se.
(ZÁRÓJELBEN: neked KOMOLYAN CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A KIS ÁLLAMOT(ill a kívánt nem létező állapothoz való konvergálás) JELENTI A NEOLIBERÓ, 3ból 3süllyedt)
senki nem zavar(hat)ja meg az üzletemberek üzeletelését és a cégek tevékenységét.
egy szebb, jobb világ :)
Hol élt eddig a szerző? Valami meseországban? Az Operenciás tengeren is túl?
(Ja és a fiúknak kukijuk, a lányoknak punciuk van. Lehet hogy eddig ezt sem tudta...)
"A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron ennél összpontosul a világgazdaság fent említett 80%-a fölötti ellenőrzés."
Namármost, tegyük fel, hogy van egy CÉG, ahol van 43.000 alkalmazott. Teljesen természetese, ha 1318 VEZETŐBŐL álló mag közvetlenül ellenőrzi a CÉG 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló VEZETŐ alkotta „szuper-entitás” és végső soron ennél összpontosul a CÉG fent említett 80%-a fölötti ellenőrzés."
Ez teljesen természetes.
A világ is így működik.
"ha jól látom, nálad egy állam csak akkor lehet (de még nem garantált) neoliberó, ha már nincs állam :D"
Nem jól látod, ennek pontosan az ellenkezője igaz. Mint ahogy többször is (!) írtam, a kis állam az egyik ismérve a neoliberális elképzelésnek. Tehát az állam léte elengedhetetlen.
"neked KOMOLYAN CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A KIS ÁLLAMOT(ill a kívánt nem létező állapothoz való konvergálás) JELENTI A NEOLIBERÓ"
Megint csak hülyeséget írsz. A kis állam elengedhetetlen, de nem egyetlen feltétele annak, hogy egy államot neoliberálisnak nevezhessünk. Nem tudsz idézni tőlem olyan hozzászólást, amiben azt jelentem ki, vagy arra utalok, hogy a neoliberalizmus csak és kizárólag a kis államról szól. Ennek az ellenkezőjére én viszont tudom itteni korábbi hozzászólásomat idézni.
Szorokin, nem csodálom, hogy a neoliberalizmusról semmi fogalmad nincs, ha azokat a nagyon egyszerű magyar nyelvű tőmondatokat se tudod értelmezni, amiket itt írok. Ilyen nicknévvel elég szomorú, hogy kizárólag valótlanságokat írogatsz. Kérlek, olvasd el többször is azokat a mondatokat, amikre reagálni szeretnél, mert eddig még egyszer sem sikerült általam leírt dolgokra reagálnod.
Azért mókás, hogy ezen sikerült ennyire fönnakadni...
elképesztően megengedő vagy.
----------------------------
"többször is (!) írtam" - egyszer sem írtad.
"Nem tudsz idézni tőlem olyan hozzászólást, amiben azt jelentem ki, vagy arra utalok, hogy a neoliberalizmus csak és kizárólag a kis államról szól. Ennek az ellenkezőjére én viszont tudom itteni korábbi hozzászólásomat idézni."
- nem tudok idézni, semmit sem, mert elolvastam az összes kommentedet és a neoliberó államról semmilyen konkrét kritériumot nem fogalmaztál meg.
[ azt a 3 példát találtam, melyeket a kis állam tulajdonságából vezettél le, ENNYI. ]
mindenesetre várom az "ellenkezőjére" itteni korábbi hsz-ed mögidézését!
------------------------------------
"ha egy kicsit közelebbről ismernéd a történetet" - te aztán tudod táv-gondolatolvasó mágusom.
" tehát az állam mérete epszilon >= 0."
Hogy kerül oda az az egyenlőségjel? Te kinek a kommentjeire reagálsz nekem? Mert hogy nem az én kommentjeim alapján írogatod nekem a dolgaidat, az biztos. Persze írhatod, valójában nem gond, csak általában úgy fordulok az emberek felé, mint akik értelmes dolgokat akarnak nekem mondani, és ehhez képest a veled való kommunikáció egyel megerőltetőbb, mert felül kell kerekedni ezen a megszokáson.
"elképesztően megengedő vagy."
Megint csak nem tudom, kihez beszélsz. Nem az én egyéni ízlésemről van szó, hanem egy fogalom jelentése, annak a cikkíró általi helytelen használata a téma. Érted egyáltalán ezeket a mondatokat, amiket írok?
Továbbá: állításod szerint egyszer sem írtam, hogy a neoliberalizmus szükséges, de nem elégséges feltétele a kicsi állam. Nos, részint erről szólnak a magyarországi PISA-felmérések eredményei is: a magyar gyerekek riasztó százaléka sajnos funkcionális analfabéta. Idézek a hozzászólásaimból, amikből szerinted nem derül ki, hogy kell-e vagy nem kell-e állam a neoliberális rendszerbe:
"Egy valóban neoliberális rendszerben nem olyan lenne a WikiLeaks, amilyen, hiszen annyira kevés pénz felhasználását ellenőrizné az állam, hogy nem lehetnének állami szereplők ügyei fontosak."
Érted? Van állam.
"a neoliberális (elképzelt, mert hogy nincs ilyen) rendszer részint azzal lenne jellemezhető, hogy az állam minden szempontból kicsi"
Érted? Van állam.
Ez utóbbi idézetben a "részint" szó pedig legyen elég az újabb baromságod cáfolatára, mi szerint én a neoliberalizmus fogalmával a kis államot teszem egyenlővé.
Tételesen cáfolva az összes baromságod.
Van bármi értelme veled kommunikálni? Veled, aki a sok próbálkozásaid közül még egyetlen egyszer sem voltál képes olyat írni az általam leírtakról, aminek bármi valóságalapja lenne? Tényleg ezen a fogyatékos 2 éves-szinten kell nekem emberekkel vitatkoznom arról, hogy én mit mondtam? Mi van?!
Szétszedtem neked szavakra, hátha szavanként könnyebben megy az értelmezés:
Tanuld
meg
értelmezni
a
magyar
mondatokat!
Nem
fogok
reagálni
az
újabb
baromságaidra,
szorokin,
mert
full
értelmetlen,
fogyatékos
hülyegyerek
vagy,
vagy
pedig
provokálsz.