Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

 
 A napokban találkoztam egy rendkívül érdekes fölvetéssel egy, a WikiLeaks-szel kapcsolatos oldalon, a következőkben ezt ismertetem. 
Heather Marsh írása "Javaslat a kormányzásra a 2011 utáni világban" címmel jelent meg. Lényegében a részvételi, közvetlen demokrácia megvalósítására ajánl figyelmünkbe egy technikai modellt, ám megközelítése újszerű: nem a meglévő politikai rendszerben való részvétel "elektronizálásából" indul ki, hanem egy, a "valódi e-demokráciának" jobban megfelelő hálózati modellben gondolkodik. Nem feltétlenül a konkrét elképzelés, inkább a gondolkodás iránya izgalmas.

 

>>"Az optimizmus politikai tett. Valójában, ezekben a napokban a cinizmus engedelmesség." Alex Steffen

 Már rég esedékes egy teljesen új kormányzási, irányítási rendszer az egész világon. A politikai képviselet, vagy a paternalisztikus és átláthatatlan hatóságok szükségességét felülírta a technika. A nemzetállami kormányzás most éppen annyira önkényes és logikátlan, mint amilyennek a városállami találtatott korábban. A nagyvállalatoknak ma megvan a szabadságuk, hogy egy határok és társadalmi felelősségvállalás nélküli világban ténykedhessenek, akkora tulajdont birtokolhassanak, melyet egy személy sem kívánhat és hogy kézben tarthassanak egy kvázi világkormányt és jogi rendszert, amelynek következményei a Föld erőforrásaira és az egyének jogaira nézve tarthatatlanok. 
Hogy elérjük a változást, melyet 2012-re kívánunk, hogy az egyéneknek az ellenőrzés és felelősségvállalás lehetőségét biztosítsuk, hogy a regionális rendszereket regionális kormányzás alá helyezhessük és megvédhessük a jövő nemzedékek örökségét, egy új politikai modellre van szükség.
<<

 

Marsh megállapítja, hogy az olyan rendszerekben, melyekben egyes csoportok kezében van a hatalom, az egyén jogai mindig veszélyeztetve vannak. Miután felhívja a figyelmet egy olyan jogrendszer szükségességére, amely nem engedi a csoportérdekeknek az egyéni jogok fölé helyezését, autonóm "peer to peer"(P2P), magyarul mondjuk "társtól társig" felhasználói csoportok rendszerének kialakítását javasolja

Ezen az elven működik a torrentezés is, azok az ún. BitTorrent fájlmegosztó szoftverek, melyeknél a tartalmak a felhasználók számítógépei közt kerülnek megosztásra, nem egy (központi) szerverre/ről tölthetők föl/le. Nagyon érdekesnek és izgalmasnak tartom, hogy ez a fölvetés a csak "netes kalózkodásnak" becézett jelenség technikai alapját képező paradigmából vezet le egy új társadalmi utópiát. Világszerte növekednek az ún. kalózpártok, amelyek egyelőre leginkább a fájlmegosztás "legalizálására" való törekvésükről ismertek (bár maga a P2P fájlmegosztás nem illegális, csak a jogvédett tartalmak körül zajlik vita) , ám számos más kérdéssel is foglalkoznak és talán a leginkább haladó társadalmi-politikai nézeteket képviselik, több országban immár parlamenti szinten is. Gyakorlatilag ezen a téren is a nagyvállalati status quo kontra új lehetőségek és megközelítések közti kultúrharc folyik. Erről a küzdelemről, illetve a fájlmegosztás kultúrájáról, illetve kultúra-szemléletéről szól a remek Steal This Film II című dokumentumfilm is.

Visszatérve a javaslathoz: a szerző szerint a jelenleg hierarchikusan szervezett rendszerek sokkal jobban kormányozhatnák magukat autonóm, átlátható és porózus P2P felhasználói csoportok által, mindenki számára biztosítva az ellenőrzés lehetőségét és egyben felelősséggel ruházva föl az embereket. A rendszer felépítését a következőképpen vázolja:

 

"Autonóm: a felhasználói csoportok mindazon emberekből állnak, akiket az adott (al)rendszer érint, akiket nem érint, azok nem tagjai.

Átlátható: minden, a rendszerhez kötődő információ teljesen transzparens kell legyen, annak érdekében, hogy a felhasználók részt vehessenek az ügyekben, és/vagy ellenőrzésükben.

Porózus: a közreműködés lehetősége minden felhasználó számára nyitott kell legyen bármelyik csoportban, az adott csoport tagjainak felügyeletével.

P2P ("Társtól Társig"): a csoportoknak a következőkből kell állniuk: felhasználók, akik visszajelzéseket adnak és vizsgálják azokat, közreműködők, vagyis olyan érdeklődő felhasználók, akik időnként hozzájárulnak a munkához a tagok felügyeletével, tagok, akik a többiek által elismerten rendelkeznek a megfelelő szakértelemmel és teljes mértékben elfogadottak a csoport részéről, valamint egy központi csoport, amelynek tagjai elismerten rendelkeznek a szükséges szintű szakértelemmel, hogy irányt szabhassanak a(z al)rendszernek.

Meritokrácia: ezen felhasználói csoportok mellékhatásaként olyan dolgozók bukkannak föl, akik a munkával való elégedettség három fő motiváló erejével rendelkeznek, vagyis önállósággal, magabiztossággal és céltudatossággal. Az emberek bármivel foglalkozhatnak, amivel szeretnének, nem kell feltétlenül ajánlásokat fölmutatni, képesítést szerezni, nem kell feltétlenül tapasztalat, vagy hatósági jóváhagyás. Ha a munka elég jó, a felhasználói csoport el fogja fogadni. Mindenki abban a rendszerben dolgozhat, amelyik érdekli, olyan szinten végezve munkát, amilyenen képes rá,  olyan mértékben belemerülve, amennyire szeretne.

 

A rendszereket a felhasználói csoportoknak kell megszervezni, nem nemzetek, vagy szerződések alapján. A nemzetközi rendszerekbe olyasmik tartoznának, mint az Internet, telekommunikáció és tudás, a helyi rendszerekbe olyanok, mint szállítás, élelmiszertermelés és társadalmi szolgáltatások. Bármely esetben, amikor csupán egy család, vagy egyetlen személy érintett egy ügyben, az kizárólag a saját hatáskörük (és felelősségük). Bármely helyi felhasználói csoport, vagy egyén hozzáférhet más csoportokhoz kereskedelem, tudás megosztása, katsztrófa-elhárítás stb. céljából. Autonóm, de összekapcsolt módon.

 

Globális közvagyon

Bármi, ami globális érték, vagy nem tartozhat egyetlen nemzedékhez, az nem pusztítható el és nem formálható rá igény egyetlen személy, vállalat, vagy kormány részéről sem. A Globális Közvagyonnak magában kell foglalnia az űrt, a légkört és az elektromágneses mezőt, a mélytengeri óceánt, föld- és víztömegeket, melyeknek mérete elegendő, hogy világméretű hatást gyakoroljanak, a ritka, vagy globális szempontból meghatározó élővilágot és emberi örökséget.
A tudás, mint a közvagyon része, nyitott kell legyen, beleértve felfedezéseket, történelmet, bármilyen alkotói munkát és az emberek önkormányzásához szükséges információkat, kivéve a személyes adatokat. Biztosítani és bátorítani kell az ötletek és a kreativitás szabad kibontakozását.

A Közvagyon kezelésére, a vele való gazdálkodásra egy porózus és átlátható P2P szervezetet kell fölállítani, melynek mandátuma nem csupán kezelésére, de védelmére és megőrzésére is vonatkozik. Minden rendszernek, amely hatással van a Közvagyonra, együtt kell működnie ezzel a szervezettel.

 2010-ben felébredtünk. 2011-ben fölkeltünk. 2012-ben felülkerekedünk."

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://valodidemokraciatmost.blog.hu/api/trackback/id/tr983497714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nagyon érdekes,de akármilyen politikai csoport,vagy csak politikailag gondolkodó szervezet nem lehet irányítója az embereknek,nem kellenek ilyen felfogással hatalmon lévő emberek,nem kell a pénz sem!!!ezek a dolgok tették tönkre eddig is ezt a csodálatos világot!!!végre legyünk már homo sapiensek. az egohomot felejtsük el, ha ezt akarjátok,megérdemlitek!l'oreal Paris!
Ja? A TZM és a Vénus Project sokkal jobban látja a helyzetet,és a megoldásokat is!!!
Még valamit elfelejtettem.Örülök azért ,hogy vannak ilyen emberek,csoportok,mozgalmak,mert látják ezt a tarthatatlanságot,de ha lehet belekeverem Bábelt.
Építünk egy tornyot,de mindenki más anyaggal,más tervekkel,és más eszközökkel!De ugyanazt a tornyot építjük!!!
Azt hiszem, van itt egy kis félreértés: a hivatkozott elképzelés végig önkormányzásról szól. A "magasabb körök" tagjait a csoprtok maguk választják és ellenőrzik, valahogy úgy, mint a "hagyományos" részvételi demokrácia-modell esetében az emberek által saját köreikből megválasztott, visszahívható képviselőket.

A Venus Project egy érdekes, de talán túlságosan is elrugaszkodott elképzelés (egyébként nagy sci-fi rajongó vagyok és mindig a Star Trek világa jut eszembe róla), ahhoz, hogy közvetlen célként tűzhessük magunk elé. Az biztos, h a megvalósítása minimum évtizedekre van tőlünk, ezért gondolom, hogy ha távlati célként lebeghet is a szemünk előtt valami ahhoz hasonló, célszerűbb a mi világunkhoz közelebb eső elgondolások felé tájékozódni (részvételi, közvetlen demokrácia; kamatmentes, helyi pénz; alanyi jogú alapjövedelem; egyensúlyi, erőforrás-alapú gazdaság kiépítése stb.). A pénz teljes megszűntetése valószínűleg nem egy csapásra fog történni, de az is kívánatos cél.

A posztban ismertetett javaslatot is csupán inspiráló elképzelésnek tekintem. Ilyen elképzelésekből van már igen sok (~Bábel tornya), de szinte mind mögött föllelhetők közös igények és célok. Az elképzelések ugyan sokfélék, mint mi magunk, de az amire inspirálnak minket, lényegében egy irányba vezet.